Tamiska - Nálad vers
tokio170 - Úgy alszol el... audio
Misel - Csók x csók grafika
Teki - Virágos rét festmény
Kemendytoda - 17 emelet boldogság... fotó
Venyige - Napkorong vers
t-soltesz - Ha intenél vers
Lácai Mihály - Mit tehetnék? vers
Eti49 -Tisza festmény
Korai kép
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Havat söpör fáradt öregasszony
járda szélén tornyosul,
rikít még szerető része,
unokák zajos játéka,
rozsdás karikán függő
ócska összeeszkábált ülőke
fülébe üvölt emlékeket,
egy vénember sárguló bajuszát
csoszogva halad
még bírja önmagát
ott viszik a fekete fát
- mutatja ujjával, a levegőbe kiált
halottas kocsi,
üresen fut tovább.
2010, március 9 - 11:14
#2
Köszönöm Kedves Judit!
Nézelődöm, barátkozom az oldallal.
No igen, Fontos a belépő. 
(de a többi sem vidám...)
mano
2010, március 9 - 11:47
#3
Na igen. Pont, ahogy fogy az élet.
Én nem bánom versed szomorúságát, mert, bár vidámnak tűnök, belül megmagyarázhatatlan pesszimista minden holnapom.
Líra, igen, líra az, ami szépséggel tölt még. S aki érti e sorokat, annak verssé változol azonnal!
Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást! Nagy szeretettel köszöntelek! J))
2010, március 9 - 12:35
#4
Kedves Druszám!
Nagyon örülök, hogy itt látlak!!! Sok szeretettel üdvözöllek a Cinkén!
Különleges és elgondolkodtató soraid nyugtalanságot hordoznak, egyediek. Igazán különleges az élet két végletének ilyen egymás mellé állítása ezen az utcai képen. Nagyon tetszik a versed! Egyedi, különleges. Gratulálok hozzá!
Szeretettel: Nita
2010, március 9 - 12:40
#5
Egyet értek Nitával, különleges, egyedi vers. Grat !
2010, március 9 - 12:52
#6
Nagyon köszönöm a kedvességet drága Barátaim!
Azt gondolom, lesz helyem, egy kényelmes hintaágyam nekem is a kandallóversek között, köztetek
Köszönöm Zoli, hogy hívtál, Köszönöm értésed Druszám és Oti!
2010, március 9 - 17:35
#7
Most látom, ide is feltetted, az oldaladon már olvastam.
Légy üdvözölve!
2010, március 10 - 09:26
#8
Kedves Hori, itt is megköszönöm a hozzászólásodat!
Verseim többsége javításra szorul ugyan, d e Idővel és egy kis segítséggel talán sikerül teljessé varázsolni.
Köszönöm a fogadtatást!
mano
2010, március 9 - 22:15
#9
... könnycseppes emo ...
ölellek! ... és majd mosolygok is netán egyszer!
2010, március 10 - 09:30
#10
Hú de rég láttalak MoMokám...ölellek!
És tudod, hogy imádom ezt a koponyát...ha egy térben és időben születtünk volna , elcsavartam volna a fejét. )
2010, március 10 - 00:20
#11
Szia Manócska!
Klassz verset hoztál
üdv: András
2010, március 10 - 09:31
#12
András...hiányoztál...csak ennyi. ) köszi-köszi!
2010, március 10 - 01:10
#13
Csak úgy elmegy mellettünk az élet - ez jutott eszembe, míg soraid olvastam.
2010, március 10 - 09:33
#14
Kedves Blue, örülök, hogy megmozgatott versem...? írásom inkább
köszönöm szépen, hogy leírtad gondolatodat.
Barátsággal
mano
2010, március 10 - 01:12
#15
Nagyon jó a versed. .-)
Üdvözöllek.
2010, március 10 - 09:34
#16
Kedves Aylon! Nagyon köszönöm , jólesik!
Légy üdvözölve nálunk a CINKE fészekben kedves Mano E.L.F.
Szomorú életképet festettél elénk...
Szeretettel: Judit
"Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."