A NŐK szeretik, ha szeretik Őket - és milyen igazuk van. A nők ösztönösen tiszta szívértelmükkel megsejtik a helyes utat ott is, ahol a tudomány véget ér - alapvető dolgokban a Nőt nem szabad korlátozni, lényük auráját, mint ritka kincset, tiszteletben kell tartani,- mint az alvajárót, vagy a gyermeket, gyengéd szeretettel kell utitársként figyelemmel kísérni - túlzásaiban szelíden kiigazítani, és nem szabad csalódást okozni kicsinyességeink hétköznapiságaival.
Mert szerelmet adni jöttek a világra...és talán nem is tudja egy magamfajta gondolkodó felmérni ennek a hívásnak az erejét...bár mindig megérint lelkük poézisre fogékony különleges lényege...