Tamiska - Nálad vers
tokio170 - Úgy alszol el... audio
Misel - Csók x csók grafika
Teki - Virágos rét festmény
Kemendytoda - 17 emelet boldogság... fotó
Venyige - Napkorong vers
t-soltesz - Ha intenél vers
Lácai Mihály - Mit tehetnék? vers
Eti49 -Tisza festmény
Ölelés
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Tizenhét évesen szerettelek meg,
mikor a derekam átölelted az előszobában
és arra kértél, maradjak még,
de nekem el kellett mennem apánk
régimódi szigora és anyád rideg közönye elől.
Addig csak nyűg és teher voltál, akit
kapkodva rángattam végig a mellékutcákon,
mert mindig későn keltem, de mégis
titokban büszke voltam, ha az anyádnak néztek,
és azon is csak később tudtam nevetni,
hogy a Rákóczi térről kerültél elő alig
ötévesen, mert elkószáltál, és én nem
tudtam elmenni egy fontos meccsre,
mert rémülten téged kerestelek.
Minden addigi haragom és dühöm
eltűnt abban az ölelésben, fontos lettél
nekem, végre igazán a testvérem.
Surányban mindig jó volt együtt,
és emlékszem, milyen dühös lettem rád,
mikor a százméternyi úton úgy indultál,
hogy majdnem lemaradtam a hátsó ülésről.
Azt azért még mindig nem tudom,
hogyan bocsáthatnám meg, hogy
az aput is elvitted magaddal, anyád
és a bátyánk aztán mindent széthúzgált,
nekem semmit sem adtak, amire nem volt törvény,
de Surány nem kellett, magamtól adtam át,
így legfeljebb öt évben egyszer, ha arra megyek,
így nem kell folyton elmennem a szentendrei
lámpa mellett, amit utoljára láttál életedben,
és nem kell folyton azon gondolkoznom, talán
jobbra kellett volna húznod azt a kurva kormányt.
Jó, tudom, akkor meg a fejed szakadt volna le.
(Mezei Katalin)
2010, március 5 - 00:50
#2
Fájdalom szülte sorok...
2010, március 5 - 03:19
#3
Drága Katikám! Szenvedésed mélysége soha el nem múló fájdalommal lüktet soraidon keresztül, melyek most is (csak, mint első olvasásra és hallásra) szánalommal vegyes döbbenettel égetnek maró sebet a szívemben:( Nagyszerűen adod át a kínt is...
Isten nyugtassa drága Öcséd békességben, őrizd tovább meg emlékét!
Örülök viszont annak, hogy ismét köztünk vagy:)))
Szeretettel ölellek: Judit
2010, március 5 - 16:00
#4
Nekem a hét verse. Többet s mást mit mondhatnék? (Amikor tudom, milyen...és nem csak a megrázó sorok...)
Örülök nagyon, hogy újra látlak itt!
Ölellek szeretettel: Nita
2010, március 7 - 03:50
#5
Igen...hallottam (hallhattam?), olvastam már. Akkor is, most is, inkább csak a csend... (Kíméletlenül őszinte, mellbevágó írás.)
2010, március 7 - 13:01
#6
Örülök , hogy itt is olvashatom verseid. Már akkor, Berente felé menet lebilincseltek írásaid. Megtisztelő, hogy bepillantást nyerhetünk fájdalmasan drámai soraidba.
2010, március 10 - 06:04
#7
Örökké él a soraidon keresztül mély ,fájdalmas mégis gyönyörű írás. Gratulálok
2010, március 10 - 13:37
#8
Szeretettel köszöntelek!
Vesed fájdalmas sorai belém nyilaltak. Visszafordíthatatlan sors, mely örökké mély nyomot hagy!
2010, március 10 - 19:39
#9
Köszönöm, hogy olvastatok. Az meg, hogy kiemelésre került, külön megtisztelő:)
2010, március 14 - 08:06
#10
Virágos réten
a sok mezei virág
is te vagy nekem-
2010, március 11 - 04:17
#11
Meredeken életszerű. Csak úgy peregtek a képek előttem. Fájó emlék kiséri utad...
Ölellek: Éva
2010, április 18 - 17:16
#12
Egy tisszta, minden szépítés nélküli fájdalmas emlék, vagy talán a még el nem engedés , a ragaszkodás a szeretet testvérhez,,a fájdalom ami kimodatja azt a végső keserű szót a szeretetből vádolót, a MIÉRT---et
A lelked szépségét mutattad meg, -köszönöm.
Szeretettel ölellek- Eti
Fájdalmas megemlékezés.
Mégis, örülök, hogy ismét olvashatlak.
Versed értéke már túlmutat belső fájdalmadon.
prayer