Megfakult azúr

- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Szerelmünknek virága elszáradt régen,
ujjaim közt pergetem maréknyi szirmát,
e megfakult azúrban feloldom kínját
millió rút vagy épp fájón szép emléknek.
Markom még egyszer szorosan összezárom,
tán sikerül valamennyit megmentenem,
majd nyitott tenyeremből szélnek eresztem
az összes, hajdan veled álmodott álmom.
Tündérország helyett itt a való világ.
Lassan visszaköltözik belém a lélek,
szerelemmel szeretni immár nem félek,
szívemben sarjad egy új szerelemvirág.
Szépen írtad Kedves Szeplő!
Köszönöm, kedves Amoriana!
Üdv: Szeplő
szép írás!Gratulálok
Örülök, hogy tetszett, kedves Gombrella!
Üdv: Szeplő
De szép szerelmes régi és új gondolatok:))
Szeretettel ölellek: Judit
Juditkám, az érzés ugyanaz, talán azért, csupán a személy változik:)
Puszi: Szeplő
Ó, nagyon szeretek kertészkedni én is.
))
Kedves Zoli! Én is jobban szeretem az élő virágokat, mint a lepréselteket. Azok már csak emléknek jók... vagy annak sem:)
Üdv: Szeplő
Szép...
Köszönöm, Gaby, nagyon örülök, hogy tetszik:)
Üdv: Szeplő
Jó volt olvasni. Grat !
Köszönöm, kedves Otília:)
Üdv: Szeplő
"Szabadon valamiért..." - mondja Osho, az ősszakállú öreg mester. És bizony. Minden lezárás, egyben egy új kezdet lehetősége is.
Tetszettek a képek.
Kedves Norbert! Én is így gondolom. Köszönöm értő olvasásod:)
Üdv: Szeplő
Friss hozzászólások
7 perc 19 másodperc
17 perc 9 másodperc
52 perc 15 másodperc
1 óra 5 perc
1 óra 19 perc
1 óra 3 perc
1 óra 47 perc
1 óra 49 perc
1 óra 50 perc
1 óra 52 perc