Tamiska - Nálad vers
tokio170 - Úgy alszol el... audio
Misel - Csók x csók grafika
Teki - Virágos rét festmény
Kemendytoda - 17 emelet boldogság... fotó
Venyige - Napkorong vers
t-soltesz - Ha intenél vers
Lácai Mihály - Mit tehetnék? vers
Eti49 -Tisza festmény
A világ vétkes...
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
A világ vétkes... - ha ez téged bámulatba ejt
és öledbe könnyeket hullat - barátom vagy! -
forrald fel ellene szív,- és szóalkímiád,
légy, mint a tizenhét éves Rimbaud: ikon.
A kor, amelyben élsz: üde, vad Paradicsom, ahol
veszett Kimérák rágódnak jóhiszeműség-koncokon,
békés univerzumod túl hamar elnyíló virág,
de lám, itt maradó szirma közt szívhatatlan szféra-illatok
járnak. Ó, tiszta kamaszkor! Legrosszabb bűnbocsánataink édese,
melyben kegyelmed s szíved érdemtelennek lopott gyümölcs - s únt!
Fauve-színű optimizmusunk is mivé lett, hiszen már méreg
minden túl tapasztalt pillantásunk, csókunk, szavunk.
A vétkes világ kebelén ringat s te öleled... elővigyázatos lettél,
s tükrödben ott az öregség kaján elefántszeme!
Keresed: hol a tat, a szabad azúrban ringó? Hát a vakmerőség tengere?
Bűn-sivatag, árulás-homok, amivel szemed s füled ment tele.
( 10 évvel ezelőtti francia versem második magyar átirata )
2010, március 4 - 00:48
#2
Érdekes sorok, szerintem ezt még ízlelgetnem kell...pussz.)))
2010, március 4 - 03:38
#3
Ez megint olyan elgondolkodtató, többször késztet visszatérésre. Fenomenálisan jó drága Nitám, csakúgy, mint valamennyi:)) Továbbra is favoritom maradsz:)) Gyönyörű költői képeket hoztál...
Szeretettel ölellek: Judit
2010, március 4 - 04:34
#4
Nagyon jó verset írtál. Akkor barátod vagyok. 
Szeretettel: Adrienn
2010, március 6 - 03:15
#5
Mindig ámulatba ejt az a lexikális tudás, amit egy-egy ehhez hasonló, nagyon jól sikerült versben felhasználsz. Félelmetesek a metafóráid! Gratula.
Rose
2010, március 7 - 03:53
#6
Az az utolsó négy sor...az ott mindent visz. Egész verseddel azonosulni tudtam, de a vége nagyot csapott még rajtam.
Remek lett.
2010, március 7 - 12:29
#7
Szeretem elgondolkodtató verseidet.
Leginkább a csattanója okozott hatalmas robbanást bennem. Így bőven volt mire építkezzen versed.
...Mondom én, hogy magamra kell venni!
prayer