Olvadás
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Lám a havas föld elájul,
fején vizes borogatás,
arcszíne mindent elárul,
fehérsége múló hatás.
Hófoltok rejtve nyugosznak,
töppedő testük fénytelen,
vérük adják a gonosznak,
aztán eltűnnek hírtelen.
Árok nyakába víz csorog,
fuldokló út küzd potyára,
fölötte sár ár ácsorog,
várnia kell nyár porára.
2010-02-21
Ó, milyen kedves vers! 
Felpezsdítesz így télvíz végén.
Remélem tényleg vége a télnek!
Köszönöm véleményed:)
A hó márcsak ilyen. Köszönöm, hogy olvashattam. ölellek:)))
Gabykám!
Ilyen, na de most már elég belőle. Jöjjön a tavasz:)
Ölellek: Éva
Jégbefagyott lelkem is olvadozik Téged olvasva drága Évám:))))
Szeretettel ölellek: Judit
Juditom!
Az a jó, ha olvadozik:)))
Virágok nyílnak helyette:)))
Ölellek: Éva
Kedves Éva! Jó volt olvasni versed. Érzékletes.
Gratulálok szeretettel: Adrienn
Kedves Adrienn!
Örülök véleményednek:))) Köszönöm figyelmed!
Szeretettel: Éva
Mikrobetűkkel írtad , de a benne levő tartalomtól megdagadt !
Grat.
Kedves János!
Az apróó betűs iratok jelentik mindíg a lényeget:)))
Köszönöm figyelmed, elismerésed,
Teljesen szép a versed Évi
Friss hozzászólások
31 perc 54 másodperc
41 perc 44 másodperc
1 óra 16 perc
1 óra 29 perc
1 óra 44 perc
1 óra 28 perc
2 óra 11 perc
2 óra 13 perc
2 óra 15 perc
2 óra 16 perc