Tamiska - Nálad vers
tokio170 - Úgy alszol el... audio
Misel - Csók x csók grafika
Teki - Virágos rét festmény
Kemendytoda - 17 emelet boldogság... fotó
Venyige - Napkorong vers
t-soltesz - Ha intenél vers
Lácai Mihály - Mit tehetnék? vers
Eti49 -Tisza festmény
Menekülök
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Egész télen csak a tavaszt vártam,
a rügyfakadást szívemből vágytam,
attól talán majd szárnyra kaphatok,
addig unottan nyugtázom a napot.
Sorok közé bújtam minden elől,
kérdezni sem akartam senkiről,
csak betűkkel babrálni szótlanul,
de sűrűn bekopogott Kell nagy Úr.
Minden hét hátamra dobta terhét,
félve engedtem be vak szerencsét,
nálam magából máris kifordult,
méregfoga csontommal csikordult.
Robinson Crusoe mása lehetnék,
úgy szigetemről el se mehetnék,
kivárhatnék legalább négy tavaszt,
esetleg meghúzhatnám a ravaszt.
Március van és most tartok attól,
hogy télbe menekülnék a Naptól,
veszett kutyaként üldöz a magány,
hogy torkomnak essen, csak arra vár.
2010, március 4 - 04:05
#2
Kedves Zoltán! A magány érzése éppoly sokféle lehet, mint a szereteté. Nincs nagy baj természetesen. Egy érzés, amit leírtam. 
Köszönöm, hogy olvastad.
2010, március 4 - 00:51
#3
Mindig menekülünk valahová...egyszer, talán találunk egy nyugvópontot...szomorúak a soraid...tetszett.
2010, március 4 - 04:10
#4
Köszönöm blue. Igen, lehet találni nyugvópontokat, sőt fel is lehet töltekezni. Foglalkoztat ez az érzés, talán azért, mert ismerem.
2010, március 4 - 01:57
#5
Vagyunk így jópáran sajnos:( Gyönyörű költői képekkel adtad át magányod... Sosem csalódom szép szabályos verseidben:)
Szeretettel ölellek drága Adrienn: Judit
2010, március 4 - 08:47
#6
Drága Judit! Köszönöm. Engem meglehetősen foglalkoztat a miértje. Egy magányos cédrus látványa még szép is lehet, meg is pihenhetünk az árnyékában, de azt természetesnek találjuk. Az emberi lélek viszont bonyolult szerkezet.
Szeretettel ölellek: Adrienn
2010, március 4 - 11:54
#7
Egyetértek Veled kedves Adrienn:)
Szeretettel: Judit
2010, március 6 - 01:30
#8
Már attól is félünk, ha valami szép jön véletlenül.
A magányba bezártan, már a jót is gyanakvással fogadjuk
Nehéz...
Szépet írtál Adri
2010, március 6 - 03:12
#9
Számomra is ismerős érzések csillantak meg benne. Mindannyian Robinsonok vagyunk a saját külön szigetünkön. Tán sosem volt még ennyire nagy az emberek közti távolság, mint napjainkban...
üdv,
egy másik Adrienn
2010, március 6 - 03:47
#10
Kedves Adrienn!
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Adrienn
2010, március 6 - 03:35
#11
Köszönöm István!
Szeretettel: Adrienn
2010, március 7 - 12:09
#12
Hát igen ... a magánynak is vannak előnyei ... csak legalább egyet mondana valaki...
- ez a versed is nagyon találó - az én szívemet is eltalálta!
2010, március 7 - 13:59
#13
Kedves Tides! Köszönöm.
Azt hiszem, a magányban rejlő "lehetőségeket" egyedül azok emlegetik, akik még soha sem voltak magányosak.
2010, március 7 - 12:41
#14
Szeretem a verseidet.
2010, március 7 - 14:00
#15
Kedves Otília! Jól eső érzés ezt olvasnom Tőled. Köszönöm.
Azért nem akkora nagy a baj, kedves Adrienn!
))
De inkább legyen líra az élet, mint hogy nem legyen.
prayer