Tornai József : Imádat és pusztítás

Féltünk egymástól és
vigasztalanul szomjaztuk egymást egymást,
sikoltva tagadtuk és
ájultan húztuk vissza egymást,
mindent bevallottunk szívünk őszi remegéseiről és becsaptuk egymást;
hogy legalább néhány csillag-percig megmaradhassunk egymásnak,
okosan dicsértük és
kárörvendve-zokogva leckéztettük egymást,
nap örvényének láttuk, sugárba-vesző arcúnak és
ragacsos-bűzös
férfi-állatnak-nőnek egymást;
mondd meg, mikor imádtuk és
pusztítottuk jobban egymást:
hogyha elrúgtuk
vagy száz karral-lábbal fontuk át újra és újra egymást?