Előre hangsúlyozni kívánom, hogy nem értek ezekhez a dolgokhoz. Persze mondjátok, akik olvastok, hogy akkor meg mi a csodáért írok róla. Csak azért, mert nagyon-nagyon bosszant ez a dolog.

Most, hogy válság van ez mindenkit nagyon érint, de főként azokat az embereket, akik bérből és fizetésből élnek, illetve csak élnének, ha tudnának. Férjem ma kapott fizetést, a cég átutalta. Kiakadtam. 12 ezer forinttal hozott haza kevesebbet ennek a szuperbruttósításnak köszönhetően. Nem semmi. Áprilisig még van fűtéstámogatás utána fizethetek havi 27-28 ezret a lakás fűtéséért. Felforr az agyvizem. A kormány meg csak költi a pénzt. Mire? Mindenre, ami nekik kell és kizsebelik a kisembereket. Semmit nem adnak, csak önmaguknak szavaztatnak meg mindent. Persze én megértem, hogy kampányra is kell a pénz, de 368 képviselőnek mi a csodának kell személyenként 1 millió forint, amit persze egy-két párt felemelne 5 millióra is személyenként. Bocsánat, de nincs szarban az ország? És az emberekkel mi lesz? Akik fizetik tisztességesen az adókat. Rájuk még több és több terhet rónak. Úgy vannak vele, hogy tuti ki bírják fizetni. Az eszem megáll. Mikor mondjuk mi magyarok, hogy elég, hogy kiállunk az utcára és nem finanszírozzuk tovább sem a képviselők különféle juttatásait, áljuttatásait és egyéb költségeit. Mi lenne, ha fellázadnánk az ellen, hogy a veszteséges cégekből milliókat, milliárdokat kivegyenek végkielégítésre.

Mi lenne, ha hagyna a kormány élni? Kire szavazzon az ember, ha sehol sincs biztonságban? Még mindig ott tartok, hogy kár, hogy magyarnak születtem. Nem szeretem ezt az országot. Nem vagyunk összetartó nemzet. Mindenki csak a saját dolgával van elfoglalva, nem áll ki a másik mellett, és nem segítünk sem másokon, sem saját magunkon, csak állunk és nézzük, hogy ez és az elkövetkező bármely kormány hogyan tesz tönkre családokat, gyerekeket, embereket...

...én most nagyon-nagyon el vagyok keseredve, mert most érzem csak azt, hogy nem tudom hová tartok, nem tudom vajon meddig tudom a gyerekeim nevelését, iskoláit támogatni és egyáltalán meddig leszek képes arra, hogy megtartsam a fejünk fölött a tetőt...