Sappho: Boldog legény
(Sappho: i.e. 628-i.e. 568)

Boldog legény, istenek párja
szemben ki ülhet szép szemeddel,
édes kacajos közeleddel,
kacajoddal, mely szíven-vágva
fogja a mellem.

Hacsak már látlak, elalélok,
torkomon a szavak elfúlnak,
bőrömre zápor-szikrák hullnak,
szememben sötét vad árnyékok,
s lárma fülemben.

Hideg veríték veri testem,
remegően, félve, halóan,
az őszi fűszálnál fakóbban
állok és már érzem a vesztem,
meghalok érted.

(Ady Endre fordítása)