Egy rendhagyó önéletrajz
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
"Kicsi gyerek nagy a fej,
Szopni jó az anyatej".
Megszülettem Erdélyben,
akkor éppen Lupényben.
Édesapám vasutas.
Édesanyám taníttass.
Alig jöttem világra,
indultunk Kolozsvárra.
Menekülő vonatok,
lengtek a nagy lobogók.
Aztán könnyek, vágykönnyek.
Lakók lettünk s öleltek.
Bátyám kicsi hadapród,
a családtól távozott.
Jött a világháború,
csak túléljük volna jó.
Menekülés, újra csak
s az ajtók mind csapódtak.
Fél vagon volt lakásunk,
egy hónapig utaztunk.
Hátunk mögött Kolozsvár,
bombatölcsér, sose se vár.
Nem volt étel se ital,
csak szomorú síri dal.
Gyomaiak kenyeret,
levest hoztak és tejet,
és mindenki sírt akkor
S ágyúztak már valahol.
Vonat indult, ment tovább,
zúgtak a fényorgonák.
Szíve alatt öcsémmel
Édesanyám – beszélte,
nem volt könnyű nem bizony.
Sokszor lőttek s az iszony
elérve, belénk égett,
láttunk a repeszeket.
Mélyen forgott a kerék
Kommunizmus tenyerét
Családokra rátette.
S üldözte messzi Recskre.
Jöttek a koholt vádak
S elvtárs ölt elvtársakat.
Iskola, általános
gimnázium Nagy Lajos,
majd szakma és technikum,
és óh az irodalom.
Felfedeztem magamnak
amit nem tanítottak.
Apámat bélistázták.
Gyűjtöttünk kenyérhéját.
Bátyám csont-tébés. Fekve
tanult, és volt ereje.
Édesanyám, ésapám
kiáltottak, jaj szaván.
Nagyon sokat dolgoztam,
szoroztam és osztottam,
főfoglalkozás mellett
mindent amit lehetett.
Gyermekeim örömök,
Négy unoka s köszönök.
Szerelem már nyugdijas
lelkem pőre, s irgalmas.
Magamat nem, hazámat
féltem. Sok a vadállat.
A kútban a víz kevés
s újra itt a szenvedés.
Nem is tudod, drága Józsikám, mennyi minden közös bennünk.... Anyai dédszüleim Temesváriak és marhavagonban kellett menekülniük egy szál ruhában, mindent hátrahagyva, mert nem akarták a román esküt aláírni... Itthon B listára kerültek... Meghaltak a gyerekeik, lányuk TBC-ben... 18 évesen menyasszonyi ruhában temették el... Kisfiuk 6évesen... Újra kezdett élet, rengeteg munka, háború.... Nagyapám a Donnál halt hősi halált...
A sors újra és újra ismételte önmagát...
Betegségek, boldogtalanság, halál...
A vadállat valóban sok... Az emberi sorsok sokban hasonlítanak:( Egyiknek minden, másiknak semmi... Érdekes vers, nagyon megfogott.
Szeretettel ölellek: Judit
Édes Judit!
Te különösen
jó, s szeretetre méltó
vagy mindenkihez.
Olvastalak és velem jött a csend...
Friss hozzászólások
10 óra 38 perc
10 óra 52 perc
10 óra 55 perc
10 óra 59 perc
11 óra 3 perc
16 óra 4 perc
16 óra 27 perc
16 óra 52 perc
16 óra 53 perc
17 óra 10 perc