Tamiska - Nálad vers
tokio170 - Úgy alszol el... audio
Misel - Csók x csók grafika
Teki - Virágos rét festmény
Kemendytoda - 17 emelet boldogság... fotó
Venyige - Napkorong vers
t-soltesz - Ha intenél vers
Lácai Mihály - Mit tehetnék? vers
Eti49 -Tisza festmény
Emlékezetes filmkockák
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
2009, január 4 - 06:11
Olyan filmklasszikusokból, amelyeket nem lehet csak egyszer megnézni...
Pl.
Egy asszony illata
(Al Pacino, Gabrielle Anwar)
Egy emlékezetes tango...
http://www.youtube.com/watch?v=dBHhSVJ_S6A&feature=related
2009, január 4 - 06:31
#2
A tango maga a szexualitás.... Egy idegennel is izgalmas lehet.... 
))) Mármint a tango....
2009, január 4 - 10:36
#3
Rómeó és Júlia (by Franco Zeffirelli)
http://www.youtube.com/watch?v=IN5OuTxZjPU&feature=PlayList&p=76050F62C88FE331&index=10
2009, december 28 - 12:38
#4
ez a legszebb film amit készítettek ebből a drámából, istenem végig bőgtem voltam vagy 16 éves, és fülig szerelmes. amikor először láttam:)
2009, január 4 - 12:09
#5
http://href.hu
Mindét választásod itt a polcomon. (A linket pedig azért, hogy tömöríteni tudj,
és elférj a rendelkezésre álló helyen.)
2009, január 5 - 00:56
#6
Ez a tango, nagyon messze áll a tangotól, hidd el nekem...
2009, február 17 - 15:01
#7
Az egy hatalmas film:)
Al Pacino a kedvenc színészem:)
2009, január 5 - 13:15
#8
Tudom, de nem az a lényeg.... Kicsinységeken nem ragadunk le. )) A lényeg maga a történet, amiről a film szól!
2009, január 6 - 02:06
#9
Abban igazad van, hogy a történet nagyszerű...én csak a tangót próbáltam elmagyarázni, de azt nem lehet, át kell élni...látom, tudom, hogy miről beszélek, hiszen Te is tudod Geri versenyez, és a standard táncokat most gyűrik, láttam az oktatókat táncolni, láttam a moszkvai versenyt, na igen, az tangó a javából és benne van minden érzés...tudod, olyan, mint latin táncokban a rumba, szép, lassú, szerelmes tánc, szívemnek a legkedvesebb tánc, meg a szamba...amíg nem forogtam abban a világban, ahová jelenleg gyerekem tartozik, én is másként néztem a táncokat, a zenéket, de így mindent át kellett értékelni magamban...))))
Rómeó és Júlia, a legszebb történtet ebben a rendezésben, és formában, de hozzáteszem, hogy Szinetár Dórával és Dolhai Attilával sem volt rossz a szabadtéri előadás, nekem örök élményű emlék marad.
2009, január 10 - 14:02
#10
Az angol beteg
(Ralph Fiennes, Juliette Binoche)
2009, január 11 - 15:55
#11
Pár napja néztem, de korábban is láttam már. Tetszett a film, de valami egész végig zavart. Az, hogy a férfi nem tudta "összeszedni magát". Ez a fajta (fokú) érzelem (belehabarodás a nőbe) már kissé férfiatlan. A barátja is szemére hányja a filmben. Persze, ez a film értékét nem csökkenti.
2009, január 11 - 16:19
#12
Én már régen láttam, így nem emlékszem a részletekre, de tervezem újra megnézni... A szenvedély számomra nem zavaró, sőt inkább olyan valami, ami tiszteletet ébreszt bennem, vagy inkább csodálatot. A tűzre emlékeztet. Nem baj ez, ilyennek is lenni kell...
2009, április 26 - 15:35
#13
Mostanában láttam újra. Nem tartom kevésbé férfiasnak, ha valaki egy életen át kitart az érzései mellett.Ha egyszer megtalálja az igazán magához illő embert..Bár a történetben is nehezen ismerték fel egymást. Utána viszont, késleltetés állapotában nincs happy end.
Mint általában az életben sem.
2009, január 11 - 16:38
#14
2009, január 12 - 12:06
#15
Etalon. ))
2009, január 13 - 12:47
#16
Nagy kedvenceimet hoztad kedves Rose köszönöm:))))
2009, január 13 - 13:16
#17
Legyetek jók, ha tudtok (by Luigi Magni)
(State buoni se potete)
http://www.youtube.com/watch?v=iSErYifxLz8
http://www.youtube.com/watch?v=UoLt91mBY10&feature=related
2009, január 14 - 01:41
#18
A kedvencem! )
2009, január 14 - 05:21
#19
Nekem is! ))
2009, április 26 - 15:26
#20
Nagyon édes film!.-)))És milyen hiteles .Egy pofon az ördögnek is! ))
2009, január 14 - 16:10
#21
2009, január 17 - 06:27
#22
Ezt nem láttam. Kíváncsivá tettél...
2009, január 17 - 16:37
#23
Egy gazdag nőről szól, aki hatalmas kaucsukültetvényt irányít francia Indokínában. Van egy tizenhat éves fogadott vietnami lánya, akit nagyon szeret, ám aztán riválisokká teszi őket az a tény, hogy ugyanabba a férfiba szeretnek bele... Szép film. Majd megkeresem, hátha megvan valahol...
2009, január 17 - 16:50
#24
2009, december 28 - 12:39
#25
kedvenc
2009, január 26 - 06:42
#26
...hát, igen a Gladiátor az Gladiátor...szenzációs film...akárcsak Mel Gibbson: Rettenthetetlen filmje...legalábbis nekem...
2009, február 16 - 17:54
#27
Szívemnek talán az egyik legkedvesebb, ha nem egyenesen a legkedvesebb szerelmi története, a Colleen McCullough regényéből (1983-ban) készült filmsorozat, a Tövismadarak, amely egy katolikus pap és egy fiatal lány reménytelennek tűnő, és mégis örökre szóló szerelméről szól.
A regénynek szinte tökéletes adaptációja a film, de érdemes a könyvet elolvasni, mert sehol nem találkoztam még ehhez foghatóan erőteljes, megrázó és őszinte vallomással mind az életről, a halálról, és a szerelemről, magáról. Ebben a történetben minden benne van, amiről az Élet szól. Nem hiszem, hogy ehhez még hozzá lehetne tenni bármit is.
Tövismadarak (The Thorn Birds)
/Richard Chamberlain, Rachel Ward/
"A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és fölnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára... Legalábbis a monda szerint."
"A madár, begyében a tövissel, változhatatlan törvénynek engedelmeskedik; nem tudja, mi űzi-hajtja, hogy fölnyársalja magát, s dalolva haljon meg. Amikor a tövis beléhatol, még nem tudja, hogy a halál közeledik; csak dalol, dalol, amíg csak annyi élet van benne, hogy egyetlen hangot kiadjon. De mi, amikor a tövisre fölnyársaljuk magunkat, mi tudjuk. Mi értjük. És mégis, mégis megtesszük. Mégis megtesszük."
2009, február 16 - 18:07
#28
Ó, jaj! Igen! 
(((( Gyönyörű!
2009, február 17 - 03:28
#29
Még a könyv is megvan a polcomon...csodaszép film...
2009, április 26 - 15:22
#30
Filmen láttam többször is, zseniális alakiítás Richard Chamberlain. Csak egy kicsit zavaró volt számomra, hogy a színészeket nem egyformán öregítették.
2009, február 17 - 15:16
#31
2009, február 17 - 15:18
#32
2009, február 17 - 15:22
#33
De nekem ez az ÁSZ!
Philadelphia
http://www.youtube.com/watch?v=cl4B9AU45P4
ÉS PERSZE A ZENÉJE SEM SEMMI:)))
http://www.youtube.com/watch?v=9L9_8vwx2w8
2009, március 23 - 14:51
#34
Emily Brontё
Üvöltő szelek (Wuthering heights)
/Juliet Binoche, Ralph Fiennes/
Kevés ellentmondásosabb regényt olvastam, mint az Üvöltő szelek. Nem is maga a történet az, ami ellentmondásos, hanem az érzések, amiket keltett bennem. Olyan mű, amelynek a lapjai fölött egyszerre lehet izgulni, és halálosan unni, egyszerre lehet szeretni, és nem szeretni, együttérezni a szereplőkkel, ugyanakkor mérhetetlenül távol érezni őket magunktól. Nagyjából egyidőben olvastam a másik Brontё nővér, Charlotte tollából született Jane Eyre-rel, ami merőben más volt: sokkal könnyebben emészthető, konzervatívabbak számára is befogadható, az ember világról alkotott felfogásával, igazságérzetével sokkal inkább szinkronba hozható, optimista kicsengésű történet. Az Üvöltő szelek nem ilyen. Nehéz jól megfogalmazni, hogy mi adja a furcsaságát. Azt mondanám rá, hogy leginkább nyomasztó. Miközben olvastam, mindvégig rámnehezedett a történet komorsága, a halál fojtogató közelsége, valami, amitől az embernek feláll a hátán a szőr, de ugyanakkor felemelően misztikus is. A szerelem nem egy boldog tudatállapot benne, hanem valamiféle könyörtelen végzet, ami elől nincs menekvés, ami inkább fájdalom, mint öröm, egy hömpölygő folyam, amely megállíthatatlanul száguld végcélja, a halál felé. A főszereplő szerelmespár is furcsán viselkedik egymással, a szerelemnek egy meglehetősen szokatlan, sötét oldalát tárja fel. Sötét, ugyanakkor titokzatos, és félelmetes, akár Heathcliffe, akinek a származását homály fedi. Mély csend, hallgatásba burkolózás, nyirkos, hideg kövek, és a falakon kívül állandóan tomboló szél. A környék éppen olyan rideg és barátságtalan, mint a lakói. A történet ugyan magával ragadó, de leginkább a mélybe húzza az olvasót: gyere, merülj alá, és ismerd meg az emberi lélek legsötétebb bugyrait.
Semmi rózsaszínű felhők, semmi könnyed romantika. Ez mélylélektan a javából.
Több filmfeldolgozása is volt, én a fentit láttam, elég jól visszaadta a regény hangulatát...
2009, március 24 - 09:05
#35
Olvastam valamikor nagyon-nagyon rég. De a filmet szívesen megnézném, olyan jól írtál róla.
2009, április 26 - 15:16
#36
Korán vettem kézbe úgy 17 lehettem és most 44 vagyok, hm újra kellene olvasni, mertt arra emlékszem csak, hogy untam nagyon.
Köszönöm Rose, hogy figyelmembe ajánlottad.
2009, április 15 - 13:11
#37
Love Story (1970)
(Ryan O'Neal, Ali MacGraw)
Minden idők egyik legemlékezetesebb szerelmi története. Érdekessége, hogy Eric Segal, a történet kiötlője csak fogadásból írta, azt bizonyítandó, hogy bármely kliséből lehet sikersztorit csinálni. Hát neki sikerült. A történet valóban elég hétköznapi. Adva van két fiatal, akik egymásba szeretnek, de kapcsolatukat jócskán megnehezíti a köztük lévő társadalmi szakadék, és egy vaskalapos, sznob apa elképzelése a fia jövőjéről. A szerelmük azonban erősebbnek bizonyul, és a fiú az apja által kínált könnyű karrierút és gazdagság helyett inkább a lányt választja.
Egy ilyen történetnek természetesen nem lehet happy endje. A lányról kiderül, hogy halálos betegségben szenved, és csak hónapjai vannak hátra. Oliver tudja, hogy csak a saját erejére számíthat, és a büszkesége sem engedi, hogy apjától kérjen segítséget. Jennifer állapotának romlása miatt azonban mégis úgy dönt, pénzt kér kölcsön az apjától, bár az igazi okot nem árulja el, mert azt hiszi, akkor nem kapná meg, amit kér.
A film végén kiderül, hogy az apja mégsem annyira kőszívű, mint a fiú azt hitte. De a sajnálatra ekkor már túl késő... Az apa őszinte együttérzésére Oliver csak így válaszol:
"Az igaz szeretet azt jelenti, hogy ezt a szót ("Sajnálom") soha ne kelljen mondanunk..."
2009, április 15 - 23:33
#38
Ezt a filmet azért nem szeretem, mert állandóan sírok a történeten, tehát inkább meg sem nézem, bár szép a film, és a zene is, de kihagyom...
2009, április 26 - 14:36
#40
Olvastam és láttam. Könyvben jobb.
2009, december 28 - 12:40
#41
gyönyörű, persze minden felsorolt filmet szeretem de a Love story az mindent visz talán:)
2009, április 16 - 01:07
#42
Elfújta a szél
|
Az amerikai polgárháború idején játszódó romantikus történet középpontjában egy déli ültetvényes lánya, a gyönyörű Scarlett OHara áll. A lány halálosan beleszeret a szomszéd ültetvényes legidősebb fiába, Ashley-be, aki azonban Scarlett melegszívű és jóságos unokatestvérét választja.
A szenvedélyes és mindenre elszánt birtokosnő azonban nem képes ezt elfogadni. A viszonzatlan szerelem kínjai egész életén át elkísérik. És mikor már úgy tűnik, hogy a meghiúsult álmai miatt számítóvá, keserűvé vált Scarlett végleg egyedül marad, a lány életében felbukkan egy férfi, Rhett Butler, akiben Scarlett végre méltó ellenfélre talál. A szerelmi történet hátterében pedig ott dübörög az amerikai polgárháború, Észak és Dél könyörtelen csatája, amely minden szereplő életét gyökeresen megváltoztatja. |
|
|
|
2009, április 24 - 01:17
#43
Hát igen. A pasik, akikre vágyunk, mindig mást szeretnek..... ((
2009, április 26 - 14:34
#44
Szégyen ide, szégyen oda, de én nem bírtam végignézni a filmet. De ettől még nagyon jó lehet.
2009, április 26 - 14:57
#45
Könvvben olvastam előbb, de jobban tetszett mint a filmfeldolgozás..
Eriich Segal Love story regénye úgyszintén.Talán mert a képzelet színesebb.
De köszönöm, hogy eszembe juttattad ezeket a remek alkotásokat.
2009, április 16 - 01:12
#46
Dirty Dancing
Baby Houseman egy teljesen átlagos amerikai lány, aki családjával egy kempingben tölti szünidejét. Számára a vakáció teljesen hagyományosnak indul, ám összeismerkedik egy vonzó, merészen kívülálló táncoktatóval, Johnny Castle-lel, aki éppen a zöldövezeti átlagpolgárok számára botránykeltő "piszkos tánc"-ot oktatja a merész vállalkozó kedvűeknek. A lánynak megtetszik az erotikus töltésű mozgás és táncórákat vesz, majd a sors úgy hozza, hogy egy fellépésre is készülnie kell....
2009, április 26 - 14:28
#47
Ez egy olyan film, ami akárhányszor megnézhető. A lányom, többek között ezen tanult meg táncolni. Jó zene, jó tánc. Hogy Baby átlagos lenne? Nem hiszem. Jómódú, befolyással bíró családba született, de ő mégis más. Komolyan veszi és hisz abban, amit a többiek (az üdülő tulajdonosa, a gazdag vendégek és a hozzátartozók - a társadalom egy rétege) az elvárásnak megfelelően csak kifele mutatnak. (Baby az apja szemére is veti a film vége felé.) Persze mindez nem véletlen a filmben. Gondolkodásra éppen nem serkent a film (talán cél is), de ez esetben elnézhető. (Semleges vagyok.)
2009, április 26 - 15:07
#48
Így van! Bizonyít apjának , hogy mire képes, hogy benne is van olyan erő amit szüleitől látott.Hisz végig bujkálva tanul, hogy aztán bizonyíthasson magának és a világnak.A bravür amelyen osztozik mindenki a végén.
2009, április 27 - 10:40
#49
Rám nem tett mély benyomást ez a film. Láttam ugyan, de el kellett olvasnom a történetet, amit mellékeltél, hogy tudjam, miről szól.
Legközelebb megnézem újra. Köszönöm, hogy támogatod a topikomat! ))
2009, december 28 - 12:41
#50
lehet hogy 350 x láttam, mindig megnézem ha adják a tvkben és van hoyg egy héten 3 szor is láttam:) egyszerűen imádom:)
Tudom miről beszélsz és értem is! Megvan a film! Egyébként a tánc is az igazival a legjobb:-)) A tangó, maga az érzelem.............
"Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."