Hangoztatom amerre csak járok, hogy mindig egyedül vagyunk e földön. Bárhová is jussunk bárkivel is "EZ A CENTRUM"!

A barátság az jó dolog!
Úgy érzem, írásodban ennél mégis tovább léptél, talán ezért az elkeseredettség.

Nem érzek elkeseredést a végén, mert a konklúzióban benne van, hogy a barátot

nem veszítünk el...talán egy barát és az ellenségünk csiszol rajtunk a legtöbbet.

A legnagyobb segítő kéz a lélekfejlődésben, hogy ne maradjunk örökké a kagyló belsejében...

Tisztelettel köszönöm Tüske,hogy olvashattam az írásod

és a hozzászólásod Prayer, mert általatok újabb gondolatra ébredtem.)