A bábjátékos


karom erőtlenül lóg
sárga hajam csupa kóc
báb vagyok, egy csak bohóc.
De ha a kezedre húzol
Eszmélni kezdek
Kitömött szívem
Megtelik vérrel,
Megelevenednek az emlékek,
Ráeszmélek, hogy élek,
Olyan mint egy varázslat
Ahogy életet csókolsz
Jéghideg számba
Csak miattad élek,
Mókázom, és játszom
Harsányan hahotázom,
Te adod a létet,
Kifigurázzuk ami fáj,
Eljátsszuk a halált
Közben visítva nevetünk,
Hogy jól kifogtunk az ördögön.
Potyog a könnyünk,
Tócsává nő a földön
Csak nevetünk, és nevetünk
Hempergünk a vörös ködben
Csókolunk ölelünk hajnalig
De ha vége a mókának
A bohócot a doboz várja,
Mint szellem a palackban
Ezeréves álomban
Várja, hogy megigézzed
Hogy újra jöjjél
Mert nélküled csak egy rongy
Karja erőtlenül lóg
Sárga haja csupa kóc