Elégia
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Mint kibe tőr hasít, üvöltöttem
Sajgó fájdalmam az éjszakába
Átkoztam mindent, mi körülöttem
Boldogan létezni mert a mába’
Már keselyűk köröztek felettem
És a világ mégsem borult gyászba
Teérted, Te egyszer volt szerelem!
Ki születtél, s fulladtál a nászba
Csak pusztultál volna együtt velem
Utolsókig a napot gyalázva
Mikor fogantál lyukas szívemen
S végül itt hagytál porig alázva -
Nem, ezt többé nem teheted velem!
Halott szívembe visszatér a vér
Egykor a szenvedés is véget ér
Mint a vándor, ki mindig útra kél,
Hosszú út végén mégis hazatér:
És halk nevetése, érzem, utolér,
Hallom már: új imát küld felém a szél.
2006.11.24.
..."Mint vándor, ki mindig útra kél"...
...az út azért van, hogy menjünk rajta...nyitva az út?...
szrtttl
Hangulatvers.... Hm... Az út mindig nyitva van.
Nagyon érdekes ez a versed kedves Rose, csak egy apró megjegyzés a második versszak, valahogy mégsincs ott, vagyis számomra idegen. Ölellek.
Az valami optimista kicsengésű akart lenni, csak ezek szerint nem sikerült jól, mert még magamnak sem tudok hazudni..... Észrevételed köszönöm, kedves Enikő! 
))
Ezt a versed, én nagyon szeretem! ))
De anélkül is ragyogó!
Régi darab.... )) Köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszik...
Drága Rose a fájdalom útja nem enyhül, de rövidül.
Így van.... és vannak sebek, soha be nem gyógyulók.... időnként megsajdulnak újra....
Ezek a "sérülések" egy életre szólnak. Lehet nem tudomást venni róluk, de mindig ott lappanganak valahol bennünk. A szerelmek attól olyan szépek, hogy magukban hordozzák a vége lehetőségét. (Nem tudom, mondtam-e már ezeket...(?) ) Mint a négy évszak, a szerelem is olyan. El kell fogadnunk. Akkor könnyebb.
Nem maga a "vég" az, ami a sebeket okozza. Inkább a csalódások.... A végbe előbb-utóbb beletörődik az, aki megszületett... De van más, amibe nem lehet... Köszönöm olvasásod.
Érzem én,nem az fáj,hogy vége lett...a mód...a szerelem elvesztése mindig fáj,de nem midegy hogyan ér véget...szépen,csendesen ,adva a másiknak esélyt,időt,hogy felkészülhessen az elválásra, vagy hirtelen,könyörtelen módon...no, ezt nem lehet kiheverni soha....
Lelkembe láttál..... ))
Nem volt túl nehéz,hisz oly őszintén írsz,csak némi hasonló tapasztalat szükségeltetik,és egyből megvan a ráérzés:)))
Könnyű itt... hozzám hasonlók társaságában.... ))
Szerintem nagyon szép elégia, érzem szinte a fájdalmat a lemondást és mégis, a végén felvillantasz némi reményt az új imával. Gratulálok.
Igen, ilyesmit szerettem volna... Akkor mégis átment valami. Ölellek Femisem. )
Friss hozzászólások
10 óra 25 perc
10 óra 39 perc
10 óra 42 perc
10 óra 46 perc
10 óra 50 perc
15 óra 51 perc
16 óra 14 perc
16 óra 39 perc
16 óra 40 perc
16 óra 57 perc