Én csak bízok, hogy azok a leomlandó falak fel sem épültek még.
Versed  zárása hatásvadász számomra. Vagy inkább eltaláltad hangulati lételemem.

Ezt a "hatásvadász" jelzőt pozitívan vagy negatívan értelmezzem? ))

Csak olvasom vagy tizedszer a versed, és nem tudom mit mondhatnék közhelyeken kívül, itt nincs helye bölcseletnek, csak önmagad vagy a meglodás...

Nem kell aktualitást keresni a versekben. Nem kell megoldásokat javasolni, vagy problémát oldani, ahol nincs is probléma. A verset régen írtam, az alkotója köszöni, de jól van. Gyönyörű és magabiztos. )))))) Olvasásod köszönöm.

Azon járt az eszem, hogyan tudok úgy szólni ehhez a vershez, hogy nem viszem bele személyes tapasztalataimat, de nem sikerült. Ezt az "élményt" mindenki másképp éli meg, valahol viszont mégis hasonlóan.
A vers hűen adja vissza az érzést, az állapotot, a fájdalmat. Ismerős.

Köszönöm szépen....   Szerencsére már régen elmúlt.....
Pedig a személyes tapasztalatok fontosak, és érdekesek....))

Szép Rose!

A verseket nagyon szeretem. Mások gondolatait átélem, s így a tartalom mindig fogva tart. Nálam a vers szerkezete szorosan  hozzá tartozik az élményhez, s ha valami zökkenőt érzek, elnézést kérek szavaimért..

"Izzó glóriával és fehéren 
Áztatva megannyi kéjjel…
Tovább hallgat bennem a szó,
Bár leomlottak a falak"

Az idézet első sor 10 szótagja a versed végig 8 szótagos sorait üti.
A fenti idézet utolsó sora, bár nyolc szótagú, mégis valami szó rendi hiba van. Próbáld skandálva elmondani a két utolsó sort , ahogy te írtad, és utána így:

Tovább hallgat bennem a szó
Bár a falak leomoltak.

Bár ezek a gondolatok csak egyszerű véleményem. Gyönyörű verseiden bármit írsz mindig virágok nyílnak

Szomorú fájdalmas sorok...