Lénárd József - A maradék fény ... vers
Tokio170 - Az ötvenharmadik sor ... vers
Gubanc - Nap - nap után ... ves
Nóra - A gyanakvó Zsuzsanna ... garfika
amoriana - Szakadj brokát! ... vers
Lácai Mihály - Hajnali sanzon ...vers
Desert_Rose - A vén tölgy .. szikra
Blue - Lélekszáradás ... vers
Venyige - Álmodjatok gyerekek .. vers
Szűcs István - Még kéri .. vers
Skorpio - Párhuzamos végtelen ... vers
Zsoló - Idült infantilizmusaim -I.... vers
Kemendytoda - Kocos... fotó
Akarlak magamnak
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Csak magadnak vagy,
Társa önmagadnak.
Babérjaid mindhiába várod.
És mit látsz a tükörben?
Nézd meg magad jobban:
Démoni tűz az, mi
Szemedben fellobban
S a magány óceánját járod.
Nem tart örökké ez sem,
Mert nincs sírig-szerelem.
Miben hittél mégis?
Időtlenül állunk majd
S velünk csak az idő vénül?
Hiszen nincs menekvés -
Egyedül maradsz végül,
S meghal a remény is.
Vágyó perceinkben
Ha fájunk egymásnak
S fogaink húsba vásnak
Magaddal szeretkezel
Ha gyöngéd kényszerrel
Öledbe húzod fejem
Hogy bűnös élvezettel
Veled azt tegyem.
Hisz eldobhatnálak
Ha már nem használlak
Mint a megunt játékot
S teheted ezt Te is velem
S ellenem, de tudod mit?
Akarlak magamnak!
Akkor is, ha már nem hevít
Forró vágy hideg ágyékot.
2008, november 1 - 17:15
#2
Köszönöm.... Igen, a versek nem hazudnak. Ezért vagyok mindig bizonytalan, hogy felrakjam-e őket....
2008, november 1 - 17:24
#3
Jaj Rose! Micsoda fergeteges verset irtál! Nagyon jó gondolatok, csak úgy visznek, ragadnak magukkal, és a befejezésed: bölccsé érett konklúzió. Nagyon ezen a témán jár nekem is az agyam hónapok óta. De te megirtad helyettem. Köszönöm. Jó volt olvasni soraidat. Gratulálok, szép lett nagyon!
2008, november 1 - 17:26
#4
Hát pedig nem akartam ellopni a témádat.... Ezt a verset nem mostanában írtam, és már aktualitása sincsen... Örülök, hogy tetszett! (és halkan hozzáteszem - hogy nem botránkozott meg eddig senki)
2008, november 1 - 17:39
#5
Miért botránkozott volna meg bárki is? Nekem eszembe sem jutott!
Jajj, és dehogy loptad el! Ilyen alapon sneki ne irjon semmit, mert minden hasonlít valamire, ami hasonlít valami másra és így tovább 
Jó vers ez, belém nyilallt. Gratula.
(Aki megbotránkozik, küldd hozzám "eligazitásra" ))) )
2008, november 1 - 17:44
#6
De jó, hogy ezt mondod! Én amúgy bírom, ha valaki szókimondó, de nem várom el, hogy mindenki így értékelje. Ha merném, írnék keményebben is, de azért vannak határok...
Aranyos vagy! ))))))
2008, november 1 - 17:51
#7
Már miért is kellene megbotránkozni?! Nekem is van egy régi szösszenetem aminek ez a címe :Akarlak,fel is teszem,ne maradj egyedül:))) de látod,mennyivel bátrabb vagy mint én...eddig nem mertem:)))
2008, november 1 - 17:58
#8
Örülök, hogy felbátorítottalak! Várom a verset!!!! )))
2008, november 1 - 17:54
#9
Merész vers, de így van ez jól! Ennek ellenére engem mégis leginkább az első versszak fogott meg, Gratula!
2008, november 1 - 17:59
#10
Kíváncsi volnék, vajon mit vettél ki belőle, mert megsúgom, a háttér ismerete nélkül nehéz ezt a versemet pontosan értelmezni. De nem baj, a vers az vers.... Örülök, hogy olvastad... ))
2008, november 1 - 18:35
#11
Egy elgondolkodó vagy óvatosan somolygó férfiarc lebegett előttem, aki keresztbe fonja karjait, és állát egyik ujjával kitámasztja. Ez a kép lebegett előttem valamiért, és ugyebár engem ez megfogott, a soraiddal együtt, természetesen. A vers az vers, s mint olyan, elkalandoztat adott esetben... És ez is így van jól!
2008, november 2 - 03:02
#12
)))))
2008, november 1 - 22:11
#13
Valóság, magány, vágy és a végén a csattanó, hogy így mégis csak magadnak akarod!...Kifejező, őszinte írás!...Ez tényleg a legbelső énedből tört fel!...Gratulálok!...Ölellek: Lyza
2008, november 2 - 03:05
#14
Egyik legmerészebb versem, ami azt illeti. Nem sok ilyen van.... Köszönöm !!! )
2008, november 2 - 02:23
#15
Na látod. Sosem kell kendőzni az őszinteséget. Mert bár lehet fikció, azért mindenki magát látja a versben. S bizony, a költőnek épp ez a célja!
Mondtam én, hogy a költészet az, ami magasra emel!
2008, november 2 - 03:06
#16
Azért ne túlozzunk..... Ez nem költészet. Ez csak a fájdalom rímekbe szedve....
Fikció vagy nem, mindenki belelát valamit, ez igaz.
2008, november 2 - 02:59
#17
Igen, fotódat látva - van Benned tűz, nem is kevés. Ezt nagyon jól átadtad ezzel a verssel. A szenvedély, szinte sistereg. Minden ember életében van ilyen időszak. Csak a képmutatók botránkoznak meg. Szerintem, az őszinte, tiszta ember vállalja, önmagát, érzéseit és vágyait!
Akik társak, azoknál a lángból nem hamu lesz, hanem parázs, ami bármikor ismét hevesen fellángolhat!
2008, november 2 - 03:09
#18
Tűz jegyű vagyok, ami a horoszkópom illeti, és a valóságban is.... Bár valamiért úgy láttam jónak, ha inkább elfojtom, így csak néha-néha tör elő valami gejzír.... Mint ez a vers is, de ezt is már évekkel ezelőtt írtam. Örülök, ha itt nincs helye képmutatásnak.
Köszönöm megtisztelő figyelmed!!!!
2008, november 2 - 07:15
#19
A természetes, és őszinte dolgok álltak, és állnak hozzám közel. Versedben pontosan ez ragadott meg., csodálatos sorai:
"Akarlak magamnak!
Akkor is, ha már nem hevít
Forró vágy hideg ágyékot."
Add ki magadból érzéseidet, gratulálok, és várom a következő versedet!
Szeretettel:
2008, november 2 - 12:18
#20
Úgy örülök, hogy ezt írtad. Hihetetlen sokat jelent nekem minden figyelem.... Bátorít, és kicsit felvidít. Köszönöm Neked, Klári! )
2008, november 2 - 13:01
#21
Na, hát ez jó volt. Mint mindig.
Botránkozás? Hol? A megbotoránkozás szerintem leginkább a struccpolitikát művelők buksijaiban születik...
2008, november 2 - 13:33
#22
De jó, hogy Tőled is ezt hallom! ))) Köszi szépen!
Szenvedélyes,őszinte!