Haikuk a múló időhöz
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Múlik az időnk
S mint nyomot a homokban
Elsöpör a szél.
A gyertya leég,
Majd lángja is ellobban;
Nem maradsz magad.
Hűvös kéz leszek
Mely homlokod érinti,
S lecsukja szemed.
Ha majd nem leszel,
Emlék él bennem tovább:
Gyermek, ki voltál.
S gyönyörű ifjú,
Akit sosem ismertem:
Csillogó szemű.
Hangod is hallom,
Mert elhozza majd a szél
Fiad kacaját.
Halhatatlan vagy:
Mit leírtál, megmarad
Örök időkre.
Ez a vers nem kevésbé kifejező! A haiku forma szigorú rendjét pontosan követted! Én is remélem, hogy az idő nem nyomtalanul múlik el felettünk, halandók felett.
Köszönöm kedves Zsoló a figyelmed! 
) Örülök Neked...
Igazi bölcsességeket hoztál, nagyon megfogott valamennyi.
Szeretettel: Éva
Drága Éva, örömet szereztél olvasásoddal! )
Szép. )
A múló idő nyomába eredtél a haiku érdekes formáját felhasználva. "...De nem arra születtünk-e, hogy emlékezet, művészet legyen belőlünk, s nem a feledés?" Én ebben hiszek, de látom, te is ennek vagy híve.
Jó volna nem múlni el nyomtalanul.... Jó volna valamit hátrahagyni.... Igen, erre gondolam...
Nagyon szép és bölcs haiku valamennyi!...Gratulálok Rose!...Lyza
Szép sorok, nagyon tetszenek. Jól összeszedett, gratulálok hozzá.
Nem értem a Haikut, mégis, egységgé kovácsoltad a szelíd szót.
Dehogynem érted.... ez csak egy forma.... Az igazi haiku tartalmában más. Inkább filozofikusabb... Köszönöm, hogy olvastál.
Friss hozzászólások
10 óra 27 perc
10 óra 41 perc
10 óra 44 perc
10 óra 48 perc
10 óra 52 perc
15 óra 53 perc
16 óra 16 perc
16 óra 41 perc
16 óra 42 perc
16 óra 59 perc