Öltemények
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
minden költő ott hibázza el,
hogy lelkében a dal végleg ünnepel,
tavasz a széllel, virág, lüktetéssel,
hamvad a hold, neki énekel.
minden költő veled ünnepel
kóbor lelke mindig csak issza
amit az éj, sosem alszik el.
és minden költő szeretve lel
cseppnyi boldogságot, mit
kezében hiányol…
az égre küldi fel.
hogy lelkében a dal végleg ünnepel,
tavasz a széllel, virág, lüktetéssel,
hamvad a hold, neki énekel.
minden költő veled ünnepel
kóbor lelke mindig csak issza
amit az éj, sosem alszik el.
és minden költő szeretve lel
cseppnyi boldogságot, mit
kezében hiányol…
az égre küldi fel.
2010, augusztus 31 - 21:48
#1
KOCCC! Szép, Lácais sorok 
Te szeretve vagy, az már biztos 
Ölellek szeretettel. Judit
2010, szeptember 1 - 16:47
#2
Köszönöm szeretetedet Judit!
2010, szeptember 1 - 20:27
#3
Szeretettel gratulálok: Andi:))))
2010, szeptember 12 - 00:22
#4
Köszönöm Andi!
2010, szeptember 5 - 23:52
#5
Nagyon jó verset írtál Misi!
Minden költő barátokra lel,
a csend is üzen,, mint egy égi jel.
E költemény is szárnyra kap a széllel,
sóhaja feléd száll, s mikor rád talál,
halld meg halk szavát , dúdold a dallamát,
s napjaidat átitatja, e cseppnyi boldogság .
szeretettel Tay
2010, szeptember 6 - 17:24
#6
Köszönöm Tay, kedves sorok!
2010, szeptember 12 - 19:42
#7
Szép verset hoztál. Örömmel olvastam.
Friss hozzászólások
8 perc 36 másodperc
15 perc 9 másodperc
23 perc 23 másodperc
26 perc 39 másodperc
27 perc 25 másodperc
37 perc 5 másodperc
44 perc 2 másodperc
57 perc 28 másodperc
57 perc 53 másodperc
58 perc 25 másodperc