Miért futsz? Hová menekülsz?
Utad úgyis Istenhez vezet,
bármit teszel, bárhová kerülsz,
sorsod el úgysem kerülheted.
Olykor álmodsz szép őszi álmot,
néha fekszel mozdulatlanul,
hány éjszakát kell még hálnod,
míg ver az óra múlhatatlanul.
Mert az idő korlátlan úr,
koszorúba fon egy életet,
amiben olykor gaz virul,
de néha virágot is hoz neked.
Becsüld hát a ritka virágot,
amit a sors koszorúja ad,
ékesítsd vele a világot,
és soha ne tagadd meg magad.