Voltam felkiáltójel a múlton,

                          és kérdőjel a jövőn.
Voltam elmosódó árnyékhomály
életvíz-tó színén jéggé fagyott tükrön.
Voltam félig lejátszott lemez,
mely megfakult hangulatot szerez.
Voltam kitörésbe fagyott vulkán
kinek a szürke élet akadt a torkán.
Voltam némára zárt ajak,  

De sorsom ajándéka - Megláttalak!
Rám villant egy sóhajtással két,
mélykék égből sűrített könnycsepp,
s dermedt világomba életet lehelt.
És versek születtek Rólad, Neked,
hogy elmondják az elmondhatatlant,
az érzést, ami megszületett.

De lettem törött szárnyú madár
kire orvos seholsem vár,

Lettem part nélküli vízben fuldokló,
lettem irányt vesztett űrhajó,
és reményem a párhuzamosoké már,
hogy valahol a végtelenben
összeér e furcsa sínpár.