Kiszáradt kikötők evezőse
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Kiszáradt kikötők evezőse
jöttem, hogy megnézzelek újra,
illatod utoljára érezzem...
az a remegés, s kép változatlan...
Kerestelek évezredekig és
ha meghalunk, keresni foglak
- a lelkemmel, mi tűz és remegés -,
kiszáradt kikötőkben bolyongva.
Keresem fehér tollaid mindig,
sötétet fátylaznak rád az emlékek,
a látással a múlt megosztozik,
szállongó pihék... élettöredékek...
Kedves András!
Samuel Taylor Coleridge, a versedhez pászoló idézet így írta le:
Életünk boldogsága parányi töredékekből áll össze - az apró, elfeledett csókokból és mosolyokból, egy kedves pillantásból, avagy egy szívből jövő jókívánságból.
Sok kis töredék kell egy boldog élethez.
üdv Tóni
így igaz kedves Tóni
köszönöm ittjártad
Kedves András!
Úgy érzem, olyan helyen keresed, ahol biztos nem fogod megtalálni az angyalod. Ezt pontosan tudod.
Talán meg sem akarod találni? Vagy lehetetlen vállalkozás? Nehéz belelátni.
Üdv! Zsolt
Jól érzed kedves Zsolt, azt mondanám, hogy szinte lehetetlen
köszönöm, hogy olvastál
Az örök bolyongás, az örök keresés mániákus ösztönét érzem kicsengni a versedből.
Nagyon tetszik!
Üdv. Károly
Az is benne van, kedves Károly
köszönöm, hogy olvastál
"Kerestelek évezredekig és
ha meghalunk, keresni foglak
- a lelkemmel, mi tűz és remegés -,
kiszáradt kikötőkben bolyongva."
Csodaszép, gyönyörű érzések hasonló köntösbe öltöztetve! Teljesen azonosulok soraiddal kedves András 
Szeretettel: Judit
köszönöm, kedves Judit:)
Friss hozzászólások
5 perc 54 másodperc
12 perc 27 másodperc
20 perc 41 másodperc
23 perc 57 másodperc
24 perc 43 másodperc
34 perc 23 másodperc
41 perc 20 másodperc
54 perc 46 másodperc
55 perc 11 másodperc
55 perc 43 másodperc