Amikor az Angyal néven nevez
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Amikor az Angyal néven nevez,
az ősi néven, mi öröktől saját,
s azonosnak érzi az ember magát
vele, az érzés oly messze ível...
Mint gyermekkorunkban, ha nyújtottuk kezünk,
s anyánk felemelt, magához ölelt,
- azóta messze sétált el az élet -,
az enyém, mienk volt, s az én lett velünk,
közelbe hoz sok nem várt messzeséget,
s törekszünk arra, hogy jó helyen legyünk
majd amikor az Angyal néven nevez,
s a névben újra magunkra ismerünk,
várnak újnak látszó időtengerek,
és most is, ahogy mindig, önként megyünk.
Remek, gratulálok míves versedhez!
örülök, hogy tetszett, kedves Arculat
köszönöm
Drága András!
Gyönyörű! :
"várnak újnak látszó időtengerek,
és most is, ahogy mindig, önként megyünk."
Sajnos, az idő hoz mindig valamit amit nem várunk.....
.. sén mindig újra kezdek várni.... Köszönöm! LONA 
köszönöm, kedves LONA
Egyetemes lehet ez az életút-érzés, de mégis egyediek vagyunk mind, és ha szólítanak, azt megértjük.
Nagyon tetszik.
Üdv: Károly
köszönöm, kedves Károly
Szia András!
Egyszer újjászületünk.
Szépet hoztál.
Üdv! Zsolt
így van Zsolt
örülök, hogy tetszett
Gratulálok András:))) Andi
köszönöm Andi:)
Sokszor Angyalra várunk, aztán, ha megérkezik, talán már annyira nem is tudunk örülni neki, nem tudjuk mit kezdjünk vele... Szép a versed, mint általában mindig kedves András ))
Szeretettel ölellek: Judit
Sokszor úgy van, ahogy írod, kedves Judit
köszönöm
Friss hozzászólások
10 perc 28 másodperc
17 perc 1 másodperc
25 perc 15 másodperc
28 perc 31 másodperc
29 perc 17 másodperc
38 perc 57 másodperc
45 perc 54 másodperc
59 perc 20 másodperc
59 perc 45 másodperc
1 óra 17 másodperc