Hetednap jött érte a megváltó halál,
és híre ostorként csattant a szívemen,
kiszállt apám lelke a kórház ablakán,
ezután csak emlékeimben lesz velem.

Még csak gyerek vagyok, a fia voltam,
a főorvos rakosgatott az asztalon.
"Ne menjen be hozzá, ne lássa őt holtan,
semmit sem érzett, ha ezzel vigasztalom!"

Tudtam, magam kell az úton tovább mennem,
az életem nem lesz már olyan, mint régen,
de ha lágy szél suhan, emléke fáj bennem,
a messzeségből apám sóhajt az égen.