A szárnyas ló /pegazus/ Márton Rozália fafaragó művész kiállítására
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Mint vágtató, könnyű szél, ha bátor,
lebegteti szárnyait. Valami
erő, ihlet kezdi csalogatni
az alkotást, s a kalapács táncol
a hűs műhely sarkában. Sok vándor-
forgács, messze repülne. Tavaszi,
száradt farönkből idő ráncait
vési a fafaragó. Határol.
Pávás táncoló nő, párta fején
titkok övezik a rácsok mögött.
Csillagok után nyúlnak s itt zörgött
a földön már a nagygöncöl szekér.
Örvény magasodik s a szent család
Mindenkinek adja az aranyát.
.
Drága József!
Gratulálok!
Nagyon tetszik a versed!
Minden jót! LONA 
Lona kedves!
A kiállítást meg kell nézned!
Nem az én versem, az igaz élet..
A fafaragás, az a kétkezi munka,
mely a fatuskot elvarázsolja
Csodálatos volt Rozália kiállítása...megérdemelten kapta tőled a verset:))
Kedves se!
Finom lelkedből
a mondanivalóid
sugárzó szépség.
Rozália Isten áldotta tehetség és mindenkinek látni kell a munkáit! Azt hiszem, aki a tegnap délutáni CINKÉN részt vett, életre szóló élménnyel gazdagodott ))
Versed méltó ezekhez a csodálatos munkákhoz ) Szinte megelevenednek a szobrok soraid nyomán !
Ölellek szeretettel: Judit
Judit kedves!
Te a minden vagy,
föképp csillaggépezet
itt van a helyed.
Örülök, hogy személyesen is hallhattam a versed, láthattam Rozália kiállítását , így elvarázsolódtam:))))
Anyatka kedves!
Személyes varázs
mindig újat lobogtat,
Jó a kézfogás.
Friss hozzászólások
50 perc 4 másodperc
59 perc 54 másodperc
1 óra 35 perc
1 óra 48 perc
2 óra 2 perc
1 óra 46 perc
2 óra 29 perc
2 óra 32 perc
2 óra 33 perc
2 óra 34 perc