Szemed lesütve kihunyt csillagok

megjelent az első este

az érintett világ itt hagyott.

Fogytán az arcok, az érem,

a csókok, egy kis kalendár

visz majd vitát, ki is volt otthon

ezen a furcsa lengű területfolton.

Az elért remény nem félelem,

szemeid édes vizén megérkezem,

egyszerű lesz újra az égbolt,

nem lesznek csudák

ibolyakócok… világunk

szótlan váltakozás,

anyakézből császkáló roncsok

felfedett fedél az eltorzult porcon.

A mintha minta valahol elvész

botladása kis zörgő emlék

megértett mosoly lettél a szinten

néha engedd, hogy veled higgyem!