Fuimus

- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Lobogtunk nagy csaták lelkes dalain, vereségünk lelkünkbe marta sóhajos bánatát, haltunk, születtünk, s néha még kiáltunk, rég emlékeinktől részegülve mennénk, de lezárt tereknél nem jutunk tovább. Tűz márciusa, október hevülése, nem egy ritmusra dobog a szívünk e "rokontalan nép" pandemóniumában. És hol vagy Te "közös ihlet", lassan már kiveszel, belehalsz ezeréves bajaidba, eltűnsz, mint az elúszó dinnyehéj.
Remélek, bízok, mást nem tehetek. Versedhez meg gratulálok: Andi
Kedves anyatka!
Mást nem is lehet , csak bízni egy 10 millió alá esett országban.
Bízni az országért felelős emberekben, és bízni magunkban, hogy akarjuk-e még ezen "rokontalan nép"
jelenlétét Európa testén.
Drága santiágó!
Gratulálok!
Köszönöm!
Nincs más, mint a bizodalom, hogy a vezető is,.... bár, ezerszer csak EMBER,.... de a súly a válán. ezerszeres s lelke rajta!... mi, bizzúnk, mert nincs másunk,... mint,... a hit, a remény, ...és a haza szeretete, remélem, nem nagy szó. Sajnos tény, hogy fogyunk .. sokan elmennek , ....sokan örökre.
Nagyon" szépet" írtál!! A valót!!
LONA
Kölcsey himnuszának, nemzeti imánknak szavai jutnak eszembe:
Isten áldd meg a magyart, jó kedvvel bőséggel...
hát ránk férne már
tetszett a versed
Látom szereted Adyt
És talán még nincs mindennek vége... Jó vers
))
Szeretettel: Judit

Friss hozzászólások
8 perc 15 másodperc
14 perc 48 másodperc
23 perc 2 másodperc
26 perc 18 másodperc
27 perc 4 másodperc
36 perc 44 másodperc
43 perc 41 másodperc
57 perc 7 másodperc
57 perc 32 másodperc
58 perc 4 másodperc