Lénárdos haiku

Mozdul itt minden. Fésülő pálmalevél
szelet fékezett. Hosszú zöld karok
között kabóca zizeg. Távolabb tenger

partján a homok fodros hullámban görget
apró köveket. Eltűnt túl a  part.
Fátyolköd borítja be láthatatlanná

téve túloldalt. Napozó tömeg.  Égnek.
Némelyik bőre barnább mint kéne.
Kenegetik még. Néger jön. Teste hamvas.

Mosolyában a fénylő nap melegét
elbujtogatja. Kagylókat keres,
s megbotlik egy ruhátlan napozó nőbe.

.