Az első csatározásom jó volt,

lélek emelt a lélekért,

láttam testet, mely összeroncsolt,

de tudta, miért e vérezés.

Most zuhog a szó, fel nem oldom,

lompos mocskán a vétkezés,

két villanás közt dörej a folton

feléled tőle a létezés.

Ki mutat néked hozzád hasonlót,

miért a gyilok, az elvetés,

szakítva köröttem minden,

mi szép volt, ezért kell átok,

vagy születés.