Megint

- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
A vándorok megint erre jártak,
visszhangokban és tükörképeken,
sírás illatú holdas éjeken,
s az öröklét lakomájára vártak.
Ha szólnak, a hangjuk belülről szól,
de széthasítja az éjszakát,
csobbanva vetett hullámokon át
glóriázza egy-egy szavukat a hold...
S mintha pillanatra minden harangja
az öröklétnek, napnak és sötétnek,
szerelemnek minden bimbója, vágya
egyszerre egy éjbe érkezett,
s a sötét égre gyűlne sziporkázva...
szemed tükrén a pillanat... létezett...
érdekes szonettecske
így van ez te müttymürütty:))
tudod, kinek a pap....
köszönöm, hogy elolvastad
Misztikus...... Bevallom, most nem értelek pontosan...... Andi
elvont vers valóban, na de miért ne lehetne az?
az álmaimat, hangulataimat próbálom megírni az ilyen versekben
köszönöm, hogy elolvastad, kedves Andrea
Ismerős éjszaka...
Nagyon jól körülírtad a hiány és emlékezés démonait kedves András 
Ölellek szeretettel: Judit
örülök, hogy számodra érthető volt, kedves Judit
Csodásan leírt hiány-pillanatod nagyon tetszett.
örülök, hogy tetszett, kedves Tides
Nagyon szép ez a szonetted András. Azért érdekelne, hogy a szonettecskés kommenteződ ugyan össze tudna e hozni hasonlót ajár élete végéig
örülök, hogy tetszett, kedves István
köszönöm
Megint szép sorokat írtál...
szeretettel Tay
köszönöm, kedves Tay
Kedves András.
MIlen igaz a versed cime: Megint ...egy szép vers tőled, és ismét újra és újra...
üdv Tóni
örülök, hogy tetszett, kedves Tóni
köszönöm
Friss hozzászólások
43 perc 41 másodperc
53 perc 31 másodperc
1 óra 28 perc
1 óra 41 perc
1 óra 55 perc
1 óra 40 perc
2 óra 23 perc
2 óra 25 perc
2 óra 26 perc
2 óra 28 perc