Téglák

- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Lépések
Én megtettem a lépéseket
Nyújtottam kezem
Ellökték
Többé nem keresem
A közössé válható érzéseket
Zene
Felbőg. Idegen hangon
Egy ideig tűröm
Hallgatom
Majd leszűröm
A tényt. Nem az én világom
Játék
A labdát kergetem
Gyerekek között
Gyermetegen
Gondjaim fölött
A régi énem keresem
Felhők
Vészjóslón borítják be a tájat
Eső csepereg halkan
Sátortetőn
Egy újabb dallam
Teszi vonzóbbá a házat
Este
Az én világom. Vágytam már
Ilyenkor el tudok bújni
Gondolataimban
Minek azt mindenkinek tudni
Hogy összedőlt a vár
Téglák
Még a régiek. Nyirkosak, fakók
Szanaszét, mindenütt
Szedegetem
Tehetnénk ezt együtt
De minek? Ezek új várba valók
Verses hangulat-mozaikod tetszett.
Atyavilág...gyönyörűek.......
Istenem... Valóban gyönyörűek (és lelkivilágomat jól tükrözik), akkor viszont nem irigyellek...
"Egyenként szeded a mohos téglákat, miket raktam magam köré" ez jutott eszembe, idézet Tőled, (bocs, ha pontatlan)... Nem könnyű elbánni a magunk köré épített falakkal... 
Nagyon szeretem verseidet, melyek mindig többek a leírt mondatoknál 
Ölellek Zolikám szeretettel: Judit
Szinte minden mozaikoddal azonosulni tudok! Nagyon jók - gratulálok - Edit
Gratulálok!
Friss hozzászólások
2 perc 35 másodperc
35 perc 53 másodperc
37 perc 58 másodperc
51 perc 22 másodperc
53 perc 18 másodperc
54 perc 12 másodperc
57 perc 35 másodperc
59 perc 19 másodperc
1 óra 10 másodperc
1 óra 7 perc