Felfoghatatlan titok, egy nő milyen sokat tűrhet,

Hogy a képzelt lángját mentse egy rég elhamvadt tűznek.

Mindent lenyel, csak a magányt egy percig se érezze,

Tűri, hogy a fölhevített parázs porig égesse.

A bántalmazásnak így adván szabad teret,

Elsorvad egészen a tűréshatár felett.

Látom törődött arcodon az újabb nyomokat,

Sajnos nem egyszer történt meg, már hosszú sorozat.

Múltkor azt mondtad, neked nyugodt párkapcsolat kell,

S most egy férfival élsz együtt, ki állandóan ver,

Ki rajtad élvezettel ejt nem gyógyuló sebet,

Mondd, miért szenvedsz némán a tűréshatár felett?

Számára egyetlen érték létezik: a testi orgazmus,

Ahhoz már kezdettől közömbösen állt, hogy tőle széphez juss.

Jó modorról ő még könyben sem olvasott soha,

Műveltséghez a zsarnoknak nem füllik a foga.

S te fölnevelnéd véle gyermeked?

Mi várna majd rá, jobb nem is sejtened!

Ő bátran ellentmond az összes szerelmi szabálynak,

Markáns megnyilvánulása az erkölcsi halálnak.

Tiszta szívből áruld el nekem: erre volt szükséged?

Engedelmes szolga lettél, de nem látszol büszkének!

A méltó férfi eljön, ha türelmesen kivárod,

Ám e kapcsolatból tanácsos azonnal kiszállnod!