A nyár még nem lépte át delelőjét. A hőség elviselhető volt, mégis a legtöbb gépkocsi felhúzott ablakkal tépett az országúton.

Róbert és kislánya hétvégi nyaralójuk felé tartottak, a kis Zsuzsi zongoraórákra jár, ezért mentek csak most le, Anya és testvére Zsolti lent Badacsonyban várták őket. Zsuzsi az új tananyagot kántálta, apja pedig ráénekelt.

- Elrontottad apu, figyeld az ütemet! – és újra meg újra kezdték fáradhatatlanul az ismert népdalt. Összefonódott a két hang, a kis vékony simulása a mély tenorhoz különös élményt adott mindkettőjüknek. Az ilyen kocsiban töltött „magánórák”

a legédesebbek, együtt biflázzák el, majd jól kiröhögik egymást, hogy újra énekelhessenek. Milyen sokat számít a dallam egy apa és gyermek kapcsolatában! Az ilyen kapcsolatok szülik az új tehetséget, a művészet csodálatos erejét, mely bárhol megtapasztalható, akár egy autó belső terében is, ha elég érzékeny hozzá a lélek.

- Apu már százzal megyünk, lassíts! – szakította félbe az éneklést a kis Zsuzsika.

- Jól van, jól van hercegnőm, ahogy parancsolod!

 A férfi lassított, az ezüstszínű opel most ért a felüljáró alá.

Apa és lánya egyszerre néztek fel…