(Második Gulácsy versem)

Lajos, Lajos hát elvesztél
ópiumszívók köde  ül
Nakonxipánban kemény tél
tépáz meg könyörtelenül

Rokokó álmok suhannak
forró vágyvarázslók kertje
karcolt valóságú ablak
Holdra nyílik menekedve

Önként menekülő sereg
kikapcsolt tudat vezérel
valóságálmát ölte meg
épp csak késpengényit tér el

Halhatatlan menekülő
ecsettel képíró diák
reneszánsz kecs szarvasünő
fest új téboly melódiát

Nem hívott álmok asszonya
nem volt Anna sem mulandó
nem ölelt szerelem soha
kifizetetlen biankó

Adósod maradt az élet
Láttad Rómát és túlélted
Medici Firenze éget
pokolálmokra ítéltek

Veszett kutya az értelem
hát elvesztél Lajos ne bánd
ópiumálmod szép legyen
megtaláltad Nakonxipánt