Szállítmányt kísérő 2
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Az út olyan elevenen szaladt felénk, mint még soha! Emma a fékpedálra taposott és megcsúszott alattunk az aszfalt. A rakomány elmozdult, rácsapódtunk a szalagkorlátra.
- Bekövetkezett! – motyogtam magam elé… s megkapaszkodtam, ahogy tudtam! Emma rám kiáltott:
- Ugorj ki! – arca rémült volt, még nem láttam ilyen szépnek. Mennyi mindent mesél egy női arc!
Tudható, hogy a kivételes helyzetek döntő reflexiói az arcon talál megnyilvánulást igazán, ha ez női arcvonással párosul, az ám a valóságos rettenet, mely úgy sújt az emberre, mint valami megvilágosodás.
- Ugorj már, az Isten szerelmére! – hallottam ismét, de rajtam már egy olyan nyugalom volt, amit talán csak a kolostorok hűvös mélyén élhet át az imáiba borult szerzetes. Emmát néztem, már nem akartam semmi mást! Ekkor a szélvédőnek csapódtam, éles, fülrepesztő hang vágta ketté Emma üvöltését, nem tudtam tovább kapaszkodni… azt még láttam, hogy a szalagkorlát behatol a fülkébe…
Elfoglaltságom és a hidegfront úgy hozta kedves Mihály, hogy együtt olvastam el az első és második részt?fejezetet?
Ismerős érzések, ismerős reflexiók, annyira érzékletesen leírva, hogy azonnal felidéződött régi emlékem. Bekövetkezett-mondod Te, most meghalunk-gondoltam én. Te Emma arcát figyelted,én a fékre felállva taposó vezetőt.Te sem beszélsz halálfélelemről, én sem éreztem.
Érdekes, felkavaró írás.És tovább kutatom a titkot!
Szeretettel
Mary
Köszönöm Mary, hogy időt szakítasz írásomra.
Elnézést kell kérnem, ha rossz emlékeket idéz fel benned, ellenben örülök, hogy látva olvasol!
:)
Titkot? - az jön magától, nem kell kutatni.
Puszillak Mary!
Drága Misi!
Vissza jöttem ..olvastam, aggódtam, várom a következőt!
Remélem nincs nagy baj!? Üdv: LONA
Nincs baj Lona, hiszen ez írás!
Köszönöm Neked!
;)
Olyan dolgokat írsz Misi, amit sokan már nem tudnak elmondani...pedig hányszor képzeltem el azt, hogy lehettek az utolsó másodpercei. Mi lehetett fontos akkor, amikor érezte, már nincs több esély és búcsúzni kell anyámtól, apámtól...vagy talán a sors kegyes volt hozzá és vissza se nézett...
(amiről én beszélek az valóság) a Te írásod nagyon eleven, ezért azt mondom, remekül megírtad!
Csipkekoccc'
Drága Aylon,
mindannyian "búcsúzunk" egyszer, mégis a halál az egyik csoda életünkben!
Köszönöm Aylon!
csipkekoccc!
;)
Aztán télleg itt a kocc. Huhh. De miért nem olyan rémisztő nekem ez most? Várom a folytatást:))))
Egészség Misi! 
)))))
Köszönöm kívánságodat Andi!
Misikém, én is ott ültem gondolatban abban a fülkében.... Hogy vagy képes pár sorban így érzékeltetni a tragédiát?! Várom nagyon a folytatást!
Fantasztikus az írás )) KOCCCC!
Szeretettel ölellek: Judit
Koccc!
Friss hozzászólások
1 óra 8 perc
1 óra 18 perc
1 óra 53 perc
2 óra 6 perc
2 óra 21 perc
2 óra 5 perc
2 óra 48 perc
2 óra 50 perc
2 óra 52 perc
2 óra 53 perc