Napszemű
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Meséld el nekem majd a kis padon,
ahol együtt fogunk ülni - két öreg -,
mint akikkel elzúgott a fergeteg,
s partra tett egy távoli zátonyon,
meséld el majd, ha már nem emlékezem,
hogy milyen volt a virágos mező veled,
és perzselő, napszemű tekinteted,
s hogy mit súgtál minden éjjel nekem...
Lebegtünk hullámok lassú táncán,
elsüllyedt világok titkos románca,
s a nyári éj varázsa lettünk,
a sors így adott egymásnak tálcán,
s ha elhullunk is - zörgő avar -,
a szerelem itt maradt velünk.
András, Nagyon Szépet írtál,
ez ihletett vers! 
Gratulálok.
ihletett bizony
köszönöm, kedves Aylon
De szép sorok drága András... Majd elmeséli biztosan, milyen volt, de szerintem Te sem felejted el soha 
Szeretettel: Judit
hát persze, hogy nem, kedves Judit
köszönöm
Drága András!
Sok szépet írtál már!
Nekem most ez a legszebb! Sőt gyönyörű!
Köszönöm! LONA
örülök, hogy tetszett, kedves LONA
köszönöm
Ez a szonetted is remek alkotás. Nagyon tetszik.
Üdvözöllek.
Tamás
köszönöm Tamás
Kedves András!
Az életben minden mesél, csak szokszor mirajtunk mullik, hogy megértsük-e. Mint Benedek Elek is írta:
Erdő, mező, hegy völgy, falu… minden mesél itt. A mesék földje ez – csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő a gyermek?
szép a versed.
üdv Tóni
örülök, hogy tetszett, kedves Tóni
köszönöm
Gyönyörű sorok...
köszönöm Gaby
Kedveset, szépet írtál. Szeretettel gratulálok: Andi ))
köszönöm, kedves Andi:)
Friss hozzászólások
39 perc 21 másodperc
49 perc 11 másodperc
1 óra 24 perc
1 óra 37 perc
1 óra 51 perc
1 óra 35 perc
2 óra 19 perc
2 óra 21 perc
2 óra 22 perc
2 óra 24 perc