Milyen nemes gondolatok!

Őszinte hazaszeretetet közvetítesz csodás természeti képekkel társítva!

Milyen sokat jelent, hogy őseink is ugyanezt a földet taposták, és nekünk vigyáznunk kell rá, meg kell becsülnünk és védenünk mindent, amit örökségbe kaptunk!

A magyarságnak ez a hazája, és ez minden magyar ember számára egy komoly üzenet.

Örülök, hogy ráakadtam erre a versedre.

Üdv.:Tamás

Drága András!

Nagyon  köszönöm neked!

Pillanatra előttem volt az Alföld,

gyönyörű búza mezővel.

 Aratáskor daloltak az emberek,

s  milyen boldogan segítettem.

Anyukám aggódott értem,

a nagy melegben,

vízhordó vóltam, s  úgy  éreztem,

az emberek lelke eggyé vált, a munkában.

Üdv:   LONA

Kedves András!

Egy gyönyörű képet varázsolsz elénk!

Igen! Ez maga a magyarságunk! A haza amelyben élünk, a tudatunk, a nyelvünk, ami talán szebb

bármely európai nyevnél,melyen mindent ki tudunk fejezni. Az érzés ,ami összeköt magyart a magyarral.

És nagy az író ember feladata, ezt meglátni és megláttatni.

Üdvözlettel. santiago

Patriotizmusod példaként szolgáhat  minden fiatal számára ! Nagyon szép magyar nyár.... Belefeledkeztem

Ölellek szeretettel: Judit

szép képekkel írtad meg

Nagyon szép gondolatsor.

köszönöm, kedves Gaby

Optimista kicsengésű szonetted szép képet fest őseink földjéről.
Olykor viszont elbizonytalanodom, mert új "táltosok" énekelnek nekem nem tetsző dalokat.
És kétséges számomra néha: "megvédjük, ha kell, az ősök honát"?