Pilláidon át



Lesütött pilládon át
nézed az árnyék játékát, amint
a Hold fénye testeden jár.
Mozdulsz,
s az ezüst megbújik a hajlatban,
simogatón átölel s csókja a szádé,
amit a nap bearanyozott,
most az árnyé.
Te hozzá simulsz el veszel,
halk sóhajod elröppen felé,
maradj még ! – kiáltod,
szeretlek mindenkinél jobban,
úrnőm vagy nappal s álmaimban,
hajtsd fejed vánkosomra,
érezzem forró leheleted,
szítsd még tüzem  kapjon lángra,
ha kell izzó öledben,
vagy vezess vad vágtára,
hogy majd nálad megpihenjek,
zuhanjak párában gőzölgőn
ölelő karodba drágám,
százszor vagy ezerszer
csillogó szemed kékjének
fénye legyen lámpásom
amikor tested csodálom,
édes párom.




Szeged
2009.12.16.