Zsoló - Beszélgetések magammal ... vers
Nora - Varázslat.... festmény
zsoló - Öregkoromra ...vers
Szűcs István - Nosztalgia ..vers
Lácai Mihály - Költemények .. vers
Tamiska - Szeptember "Hol vagy?" ... vers
Kemendytoda - Hány óra?. .. fotó
Skorpio - Kováts Péter - Párhuzamos végtelen. ...hangos vers
Fájdalom (pasztell)

- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- Original
- Bélyegkép
Nagyon szép romantikus kép
Környékünkön vannak hasonló letűnt világok, itt mégis sokkal szebb.
))
Milyen érzékletes drága Etikém... Valóban lerí képedről a fájdalom. Csodásak a színeid:)
Ölellek szeretettel: Judit
Köszönöm kedves Judit.
Szeretettel ,,,ETI
Szeretem a korhadt fákat - mint egy csontváz, az eredeti formáját mutatja a fának. Érdekes a nyílszerű hasadék, mintha irányt mutatna az ég felé.
Igen az ég felé mutat, hiszen a lélek még él , de a fájdalomtól megsebzett ,görnyedt fa lelke felfelé száll,,,,,,.miután egy életet mesél el.
Köszönöm kedves Tides. Eti
Érdekes, ha egy elhalt, elkorhadt öreg fa torzóját látom a természetben, nekem is a fájdalmat juttatja eszembe. Ez a kép is rögtön azt sugallta, még mielőtt a címét elolvastam volna. Nagyon tetszik, kedves Mária.
Üdvözöllek. Tamás
Talán a fa az egyetlen élőlény, aki megtudja mutatni a sebeit és tartásával a fájdalmát,,
Köszönöm, ---Eti
Nagyon jó a kép. A fájdalom hiteles jelzője, a természet színeit jól ábrázolva.
Gratulálok.
Köszönöm kedves Aylon. Eti
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges






Kedves Eti49!
A Tisza partja jut eszembe, ahol a nyüzsgő létben egy öreg fűzfát láttam.
A képeden az elmúlás és az élet ellentéte feszül.
Szeretettel. santiago
santiago