Arannyal font selyem.

Kaptam egy fonalat,arannyal font selymet,
szavaim neked erre gyöngyökként fűzöm fel,
mert Te vagy a zúgó szél a távoli bérceken,vagy
simogató lágy esti fuvallat a  virágos réteken.
Szemed csillogása,mint megannyi gyémánt,
mikor mosolyod átsuhan e szépséges orcán.
Minden egyes gyöngyszem Te vagy,amelyet
ezután zsinóromon egymásután felteszek,
vallomásként szíved kapujába leteszek.

Tudom Kedves, minden ember szeretetre vágyik,
jó érzés, ha nem is több,- mint aminek látszik,
mert ha szeretünk csak igazán szeressünk,
hogy soha, - de soha többé hibát ne ejtsünk.
Mikor az érzéseit a szív megosztja mással
hibáit annak mélyébe kell, hogy elássa,
minden titkát tárja fel, társának ölébe rejtse el,
s álarca mögé egyedül csak őt eressze be.

Lelked rejtett zugába oly jó megpihenni,
mert ott megbújhatok s nem látja azt senki,
és ha egyszer mégis,azt összetipornák a gazok,
Én leszek az első, ki Téged vigasztalni fog,
nem hagyom, hogy többé fájjon ez az élet,
megvédelek , karom pajzsként tartom néked.
Ha bűn szeretni, hát mind bűnösek vagyunk,
de igaz érzéssel él a szív és nincsen álarcunk.

A könnyek patakként hol kívül,hol belül gördülnek,
de most már van egy barát ki kezed megérintse,
Szavaid,- mint hűs szellő, amely ringatva altat,
nyomában fakad ezer szó, amely álmokra hallgat,
mert szebb vagy, mint a rét ezerszínű virága,
szemed csillogása a kék ég ragyogó lámpása,
kis házad,amely olykor vadul dobol s nyugtalan
megpihen a halmok alatt, ha barátod vigasztal.

Minden szó legyen egy szem a gyöngysorba,
amelyet összegyűjtve teszem pitvarodba,
hogy minden dobbanásánál csilingeljen neked,
jelezze, hogy valaki a távolból szívével ölel,
kezed, kezébe rejtsed sétálj vele az éterben,
mintha mindig ott,- s csak veled így lenne,
ajkadról inná szavaid, mint méh a nektárt,
vagy,mint az ég kékjében lebegő pacsirtának
énekes torkából hallgatná minden kedves dalát.

Szeged,2010.06.17.