Csak cikáznak fejemben a gondolatok...először  is nagyon melegem van. Nem ér, hogy  még csak június  közepe lesz és már lassan 40 fok is van árnyékban. Nekem elegem van belőle. Jó lenne egy  kis eső, pedig  nem is olyan régen azon  sopánkodtunk, hogy vajon látjuk-e  a napsugarakat, mert valahogy a sötét, szürke felhő mögül nem akart előbújni.
Az agyamra megy az átépítési folyamat is. Mindenhol sár...persze, mert ma reggel volt életet adó eső. Annyira élveztem a kicsit hűvösebb levegőt, és a finom esőillatot, mely áztatta a poros betont. Ma reggel a buszmegállóhoz közelítvén saras lett a papucsom, elmerültem egy tócsában, melyről azt hittem, hogy nem olyan mély...szegény papucs, most olyan lett, mint egy ázott egér...nincs jelzőlámpa sem, már azt is kikapcsolták. Nehéz teherautók viszik a saras földet, ami csapódik, csurog az útra...nem számít, majd a mentő elszállít, ha éppen nem tudsz átérni a kikapcsolt jelzőlámpás zebrán...semmi sem érdekes. Van új körforgalma Szegednek. Nagyon jó lett az út, de csak az út. Nem éppen könnyű benne közlekedni, mert jelzőlámpa kivül és körforgalmon belül, ha nem vagy elég ügyes, akkor kilóg az autó hátsó része és az egyenesen haladó nekedmehet. Szerintem kész életveszély ez a jelzőlámpás körforgalom, de úgy gondolom a nagyok, a tervezők nem közlekednek benne, és főként nem busszal vagy villamossal.
...és tudjátok mi a legrosszabb? - az, hogy Szeged másik részén sem jobb a helyzet, mert itthon az a divat, hogy egyszerre újítsunk és építsünk át mindent, így sem autóval, sem busszal, sem villamossal vagy trolival, de még lassan gyalog sem lehet közlekedni...
...a cikázott agyamba az jutott, hogy engem is át lehetne építeni, és akkor elmondhatom, hogy "betonon hasalok"...