...nem a régi szerelemmel, csak egy autóval...

Hol is kezdjem? Talán a legelején...

...minden reggel elkísérem gyerekemet a suliba. Tudom már nem kellene egy majdnem 13 éves gyereket kísérgetni, de ugyebár korán reggel az iskoláknál nagy a forgalom. Más is hozza autóval, vagy csak kíséri busszal, bicajjal kisebb-nagyobb csemetéjét iskolába, én sem vagyok kivétel. Szeretem megnézni, hogy tényleg "elnyelte" a suli gyerkőcömet. Nem mintha nem bíznék meg benne, de annyi mindent hall az ember. Miután gyermek a suliba landolt biztonságban, elindulok az egyszerű, szürke, hétköznap felé...

...szeretem a kora reggeli harmatos fűszálakat, így ott sétálok át, majd irány a forgalom. Megállok a járda szélénél. Körbenézek. Autók mindkét sávon, a sulitól is kanyarodnak ki, valamint áll a Tescon-nál is egy. Van balra kanyarodó is, autók sorakoznak a háta mögött és mellette is, hogy talán majdcsak megindul a forgalom. A szembejövő fehér autós elengedi a kanyarodót. Én meg lelépek a járdáról, mert így tuti nem üt el senki...

Tévedtem.

A kanyarodó autó háta mögött zöld autó áll. Mellette egy fehér autó. A hölgy le akart a Tesco-hoz kanyarodni jobbra, én meg már a felezőnél jártam és nem látott, és a parkolót nézte, és jött, és ütött...a térdemet oldalról, én meg a fenekemen landoltam a kocsi előtt...a zöld autó meg sem moccant, hiszen félig előtte voltam...

...felállok...még élek!!! - nincs semmi bajom, de remegek...végül a csajszi beáll a parkolóba és kiszáll...úgy látom, hogy sokkal jobban remeg mint én...megkérdeztem tőle, hogy mondja már meg ugyan miért kapta a jogsit, nem kellene az utat nézni, hogy egy száguldozó gyalogos esetleg nem-e arra jár, és iskolánál va, és szülők, és gyerekek...és közölte: "Ne, haragudj, annyira sajnálom, de tényleg elbambultam, nem láttalak. Hívjak orvost, vagy elvigyelek valahová?" - (esetleg egy ilyen ütés után jó lenne a mozi, vagy egy kávé, talán egy bevásárlás is))) persze mondtam neki, hogy ne, látja semmi bajom...ezzel az eset elrendezettnek látszott...

...hozzáteszem, hogy délutánra a farkcsontom jobban fájt...irány a traumatológia...megvizsgált a doki, majd jött a rötgen, ami azt mutatta, hogy jól vagyok, de zúzódás az van, szóval egy kicsit lassabban fog gyógyulni, és ülni kellemetlen lesz...valamint hozzátette öregszem, mert meszesedek, és kopásaim vannak, tehát menjek már el egy idegsebészhez, és egyébként meg örüljek egy kicsit, hogy elütöttek, legalább ez is kiderült...ja, nagyon boldog vagyok...

...és igen, azt már tapasztalom, ezek után, hogy öregszem..és nevetek, magamon és mindenen...mert ugyebár sosem gondoltam volna, hogy egyszer azt mondom, köszönöm, de nincs kedvem leülni, sokkal jobban esik, ha állhatok...