Sajnos nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, de azért a képeket megosztom Veletek.

Nézem a türkörben ezt az arcot  és látom, hogy  a szemem fénye már kopik, persze csillogni néha tud...Nevetőráncaim  is megjelentek.

Biztosan bennem van a hiba. Nem értem az egészet.

Az arcokon szürke  fátyol suhan át. Csak nézem, hogy miként  változik meg a szem, és a száj.

Goldance Kupa: standard 2. helyezés

Nemzetközi Társastáncverseny

Standard: 4. helyezés

...nem a régi szerelemmel, csak egy autóval...

Hol is kezdjem? Talán a legelején...

Szerintem én ma megkergültem, vagy nagyon szőke vagyok és nem értem eme jogrendszert amiben élünk.

Azért a tegnapra is kijutott a jóból...íme:

A MENTŐSÖK KÉRIK AZ ALÁBBIAKAT!!!

Előre hangsúlyozni kívánom, hogy nem értek ezekhez a dolgokhoz. Persze mondjátok, akik olvastok, hogy akkor meg mi a csodáért írok róla. Csak azért, mert nagyon-nagyon bosszant ez a dolog.

Ma jutott eszembe, hogy a csúcson kellene abbahagyni...

Mindig is vágytam arra, hogy egy gyilkosság helyszínét megnézhessem, persze, ha nem túl véres.

Már megint csak olvasgatok a neten, illetve egy oldalon, és lám mire bukkantam:

A postaládám különféle hírdetőújsággal van mindig tele, ami igencsak bosszant, mert a levelek kerülnek kellemetlen helyzetbe, leginkább akkor, ha a szemetesbe, vagy a lépcsőház kövezetére landolnak

Tegnap minden bajom volt, amikor elindultam Kiskunhalas felé. Be kell valljam nagyon féltem. Kocsi ablakából megláttam a tanpályát, egyre jobban elfogott a pánik. Mi lesz, ha nem sikerül?

Ma utazok a trolin. Egyik volt osztálytársan anyukája száll fel a trolira. Szeretek vele beszélgetni. Állunk egymás mellett és kérdezem, hogy mi van velük. Megrántotta a derekát.

Már megint itt a nyakunkon a karácsony. A szent ünnep körül forog minden.

Most komolyan mondom nem tudom mit tegyek. Életemben álltam már sokszor különféle döntéshelyzetekben, és eddig több kevesebb sikerrel, de jól döntöttem.