... nyújtózik az éjjel

Anya! Itt állok a fejfád előtt lehajtott ősz fejjel.

 Rest ez a hajnal…
Az értelmen gázol
Vacogva magamban
Csillagjaim száz ráncra

Voltam felkiáltójel a múlton,

Ő komponált egy dallamot

Volt benne néhány szép akkord

És könyörgése szállt a magas égbe

Egy vétkes király így dalolt

Istennek tetsző dallamot

Elhagyom a várost, ahol boldog voltam,

 Ahol gyermekem él, s édes kisunokám.

Csillagport hint a vágy
a meztelen holdfényben,
hol nesztelen fürdik lelkem
ölelésed mélységes,

Ha akarod, most veled álmodok,
Szavaimmal megnyugtatlak,
Ami fájt, már soha ne fájjon.

Ha akarod, most elvarázsollak,
Koronaként kúszó fényben,

Gyászba borul fájdalom,
szavak némán suttognak,
hantok közt botorkálva
keresem utolsó utakat.

Csak játsszuk el, hogy együtt vagyunk,

Csak játsszuk el, hogy szeretsz

Csak játsszuk el, hogy boldogok vagyunk

Csak játsszuk el, hogy nevetsz

Imától remeg a szám,
sóhajt rí a lelkem,
ha kérdezném,- tán
megsúgná
a menekülő Isten.
Megszületett, de már felnőtt
- hova tűnt belőlem?

Hát mondd,
kóbor kis lélek.
mi űz és hajt most téged?
kivetkőzvén magadból,
miért zavarod folyton
a szabályokat betartó
normális létet ?

Amikor meghallod a varázslatos

ezüstös hat húrt, a dob pergését.

Ahogyan a zene lázba hozza az